Címkézett bejegyzés

2016. 04. 13.   Archív, Archívum – 2016.

A 2016. április 16-án (szombaton) 18:00 órától megrendezendő, sorsdöntő Puskás Akadémia – Békéscsaba 1912 Előre mérkőzésre Igricz Mihály klubigazgató kezdeményezésére busz indul Felcsútra, mellyel utánpótlás korú játékosaink, az őket kísérő szülők, valamint edzőik juthatnak el a mérkőzés helyszínére. A szombati program kalandpark- és stadionlátogatással, ebéddel, valamint a bajnoki mérkőzés megtekintésével válik majd komplett családi eseménnyé.

Első csapatunk játékosai és a Békéscsabai UFC Egyesület első szóra a kezdeményezés mellé álltak és a busz költségét teljes egészében magukra vállalták, így fiatal játékosaink szüleit nem terheli majd az utazás költsége! A gesztus mindenképpen példaértékű, köszönjük szépen a felajánlást!

Mindenki érzi, hogy csapatunknak most igazán nagy szüksége van a támogatásra, segítségre – így aztán szép számban érkeznek majd békéscsabai érdeklődők, drukkerek. A Békéscsaba 1912 Előre ezúttal is felajánlotta a rendelkezésére álló tiszteletjegyeket, melyek nagy része már gazdára is talált.

A szombati napon U14 és U15 korosztályú csapataink Budapesten vendégszerepelnek és tekintettel az első csapat mérkőzésének fontosságára, a hazautat Felcsút felé tervezték, így mindannyian a helyszínen tekintik majd meg meccset és szurkolnak a srácoknak! Köszönjük!

Ezúton kérünk minden lila-fehér érzelmű szimpatizánst, szurkolót, érdeklődőt, békéscsabai és Békés megyei lakost – amennyiben teheti és módjában áll – kísérje el csapatunkat és buzdítsa a fiúkat! Jöjjenek minél többen, hogy együtt sikerüljön megszerezni a győzelmet!

2016. 04. 10.   Archív, Archívum – 2016.

Idei második dunántúli hetünk első feladatát nem sikerült megoldanunk. A március eleji Kozármisleny, Paks heti kombinációból tökéletesen jöttünk (Magyar Kupában továbbjutottunk, Pakson nyertünk), most már azonban csak maximum ötven százalékot teljesíthetünk. Az túra első állomásán az MTK-Budapest Dunaújvárosban (saját pályájuk átépítés alatt áll) megtréfálta a tavasszal kiválóan teljesítő védelmünket, és (lassan) szokatlan módon háromszor is betaláltak, nekünk pedig erre nem volt egyetlen válaszunk sem.

Csapatunkkal kapcsolatban a téli szünet után nyugodtan elmondható, hogy szokatlan a sok bekapott gól, mert tényleg így van. Mindenesetre csak a kilenc tavasszal lejátszott mérkőzés alapján csapatunk a 9. helyen áll 10 ponttal, a Paks (9), a Puskás Akadémia (8) és a Vasas (8) előtt. Most Sopronba kell utaznunk a Haladás elleni meccsre, mert a Haladás stadionját is átépítik. Jó lenne, ha a két kirándulásban fellelhető párhuzamok közül a hétvégére az első utunk is visszatükröződne. A második túrában az a közös, hogy vendéglátóink ugyanabból az okból nem tudnak fogadni bennünket saját pályájukon, tehát ők is, mi is idegenben léptünk, lépünk pályára. Az első meccsen az MTK alkalmazkodott jobban ehhez a helyzethez. A Haladás elleni meccs előtt semmi esetre sem abból kell kiindulnunk, hogy nekünk nem jó az, ha a hazai csapat is idegenben játszik. Annak pedig eszünkbe sem szabad jutni, hogy a bajnokságban saját pályáján egyik csapattól sem kaptunk ki (MTK 0-0; Haladás 1-1). Meg egyébként is, nekünk már a döntetlen semmilyen szempontból nem elégséges eredmény, nekünk a hátralévő időszakban a lehető legtöbb három pontra van szükségünk meccsenként. Akkor még mindig magunkhoz tudnánk ragadni sorsunk kormányrúdját, nem kellene mások szeszélyeire hagyatkoznunk. Mondom ezt az eredmények alakulásának ismeretében. Vegyük például következő ellenfelünket, a Haladást. Azért is jó példa, mert az elmúlt két fordulóban a Puskás Akadémia (idegenben 1-1) és a Vasas (hazai pályán 2-1) ellen léptek pályára, és összesen három pontot szereztek ellenük. Ráadásul a Vasast vesztett helyzetből győzték le. Régi, rossz, magyaros beidegződésként a Szombathely Vasas elleni meccsén akár fordított eredmény is elképzelhető lett volna (ötven-hatvan év felett egyetlen focirajongó szeme sem kerekedett volna el, hiszen a Haladás edzője egy Vasas legenda családjában látta meg a napvilágot), de azért napjainkban már másképpen íródik a focitörténelem is.

A kiesőjelöltek ellen egymás utáni mérkőzésein a Haladás játszott egy döntetlent, egyszer győzött – ahhoz, hogy teljes legyen az eredménypalettája, ellenünk vereségnek kell következnie. Na, ez már egy jó kiindulási alap lehet számunkra, arról nem is beszélve, hogy pontosan egy hónappal ezelőtt viszonylag simán megnyertük a második dunántúli mérkőzésünket. Ezek már jó üzenetek lehetnek a mi játékosainknak. Persze ezek csak afféle számmisztikai jelek, melyeket kizárólag azok a spirituális emberek tudnak beteljesíteni, akik vakon hisznek a jeleknek, bár néha még nekik sem sikerül.

A mi játékosaink hite nem a számok, a történések spekulatív módon összeállított halmazától függ. Nekik az elvégzett munkából kell erőt meríteniük, hinniük kell magukban, bízniuk kell egymásban, egyformán kell szeretniük csapatukat és egyforma erővel kell tenni csapatuk sikeréért. Amikor ezzel a szellemmel léptek pályára, nem is maradtak el az eredmények. Az ő életükben jelenleg nem szerepelhet az a sztereotípia, hogy a foci ilyen! Ennek a beszédfordulatnak a jogosultságát ők ebben a szezonban már elvesztették. A sportrolói lét egyik furcsa paradoxona, hogy a leggyengébbeknek kell a legerősebbnek lenniük, ha sikert akarnak elérni. A jelen helyzetünkben nekünk egyetlen siker létezik, az NBI-es tagság meghosszabbítása – vagyis, hogy alattunk húzzák meg a vonalat, vagyis, hogy a bajnokság végén legyen mögöttünk legalább két csapat. Másfél hónappal ezelőtt ennek minimális volt az esélye, olyan nagy volt a lemaradásunk. Az elmúlt nyolc fordulóban nagyon sokat tettünk azért, hogy egyáltalán helyzetbe kerülhessünk. Ezért a magunk részéről mindent megtettünk, riválisaink eredményei pedig úgy alakultak, hogy újra háromesélyes lett a tabella alsó három helyezettjének külön bajnoksága. Még úgyis, hogy az előző fordulóban vereséget szenvedtünk. Mert ugyancsak így jártak vetélytársaink is (Haladás-Vasas 2-1; DVTK – Puskás Akadémia 2-1). Tehát továbbra is dönthetünk saját sorsunkról, csak egyre szűkülnek a lehetőségeink. Nekünk ezután helyszíntől függetlenül csak a győzelem lehet elfogadható eredmény. Ha ezt teljesítjük, akkor biztosan bennmaradunk, hiszen ezután játszunk a Vasassal (hazai) és a Puskás Akadémiával (idegen). Ha minden meccsünket megnyerjük, akkor ezzel a két győzelemmel letudjuk velük szemben meglévő kétpontos hátrányunkat és hiába győznek ők is minden mérkőzésükön, mégis mögöttünk maradnak.

A hátralévő öt mérkőzés győzelmeinek sorát most Szombathely/Sopronban kezdhetjük meg. Bényei Balázs lázasan játszott az MTK ellen, ezért le kellett cserélni a félidőben. Fehér Zsolt el sem utazott a csapattal, mert vírusos fertőzéssel küzd. Vadász Viktor azonban a többiek után utazott, így talán rá is számíthat Zoran Spisljak vezetőedző. Szükség is van mindenkire, mert annyira megnehezítettük magunknak a bajnokság végjátékát (öt meccs, öt győzelem), hogy kizárólag a legnagyobb és a „legközösebb” erőfeszítéssel tudjuk csak megoldani faladatainkat, tehát muszáj életet kell lehelnünk csapatunk szlogenjébe: Együtt erősebbek vagyunk!

A soproni mérkőzést ezúttal Karakó Ferenc vezeti, asszisztensei Lémon Oszkár és Takács Gábor lesznek. A hétközi kora nyári időjárás után, a hétvégére ismét hidegfront érkezik, így Sopron környékén szombaton elszórtan előfordulhatnak záporok, zivatarok. A hőmérséklet pedig az előrejelzés szerint 9-11 Celsius fok között alakul majd – érdemes tehát rendesen felöltözni! A soproni Káposztás utcai stadion – a Haladás ideiglenes otthona – elvileg 4.500 szurkoló befogadására képes és a Bécsi -külváros – Újteleki-külváros – Jereván lakótelep háromszög közepén található. Ide várunk minden vállalkozó kedvű érdeklődőt, hogy ne legyünk egyedül! A Szombathelyi Haladás – Békéscsaba 1912 Előre OTP Bank NB I Liga 27. forduló labdarúgó mérkőzés 2016. április 9-én (szombaton) 18:00 órakor kezdődik.

Természetesen a szokásos módon, élőben jelentkezünk majd a helyszínről és Facebook oldalunkon fényképes percről-percre beszámolunk a mérkőzés főbb eseményeiről.

Hajrá Lilák!

2016. 03. 18.   Archív, Archívum – 2016.

Szombaton a Kórház utcában folytatódik a Budapesten, szerdán elkezdődött Újpest-saga. Következik a második felvonás, a bajnoki mérkőzés. Sajnos a kupameccsen megszakadt idei, idegenbeli jó sorozatunk (2-0 oda) – így eléggé megcsappant az esélyünk arra, hogy az idén Magyar Kupa döntőt játsszunk. Bár a labda kerek és az igazság pillanata (a csabai visszavágó) majd április 13-án jön el, de egyelőre így látszik.

Hagyjuk a kupát… az egyértelmű, hogy bajnoki mérlegünk messze az Újpest ellen a legrosszabb. Ezen most mindenképpen változtatnunk kell. Lesz, ahogy lesz, de ezt a mérkőzést mindenképpen meg kell nyernünk. Saját magunk miatt mindenképpen, mert a mi harcunk fókuszában mégis csak az NBI-es tagság meghosszabbítása a legfontosabb cél. Másrészt meg már csak azért is, mert ez a kupavereség lehetett volna egy újabb idegenbeli döntetlen is. De ez csak itthon vált világossá, amikor a csapat visszanézte a mérkőzés felvételét. Abból egyértelműen megállapítható volt, hogy mind a két gólunk nem egészen szabályos körülmények között született. Az első gól előtt a labda már teljes terjedelmével átgurult az oldalvonalon, de ezt a taccsbíró nem jelezte, így a beadásból lőtt gólt a játékvezető megadta. Mert nem tehetett mást. A második gól előtt Lencse körülbelül másfél méteres lesről indulva kapta meg a labdát. A partjelző ennél az esetnél sem emelte fel a zászlóját. A játékvezető itt sem tehetett mást, megadta gólt. Ezek persze már csak itthon, a mérkőzés felvételének megtekintésekor derültek ki. S mint tudjuk, az így kiderített igazságoknak nincs eredményváltoztató hatása. Mindenesetre az első gól előtt bedobás a javunkra, a második gól előtt szabadrúgás kifelé lett volna a helyes ítélet. Sajnos ezek elmaradtak, így az érvényes ítélet két bekapott gól lett.

Tehát az önbecsülésen kívül már csak dacból is meg kell nyernünk ezt a bajnoki mérkőzést. A jól kontrollált dac egyébként nagyszerű motiváló tényezővé válhat. Tehát adva van egy általunk nagyon nehezen kezelhető ellenfél, egy kritikus bajnoki helyezés és egy balszerencsésen elvesztett kupamérkőzés. Ez három olyan momentum, ami után mindenképpen valami jónak kell következnie. Esetünkben ez a jó, kétségtelenül a mérkőzés megnyerése lenne. A feladat megoldásában biztosan nem tud részt venni Damjanovic, akit kiállítottak a Videoton elleni bajnoki mérkőzésen. Ugyancsak nem léphet pályára Piermayr, akinek kigyűlt az öt sárgalapja, emiatt automatikusan ki kell hagynia egy bajnoki mérkőzést. Azonban ott lehetnek a pályán a korábban kisebb sérüléssel bajlódó játékosaink. Tehát Poleksic és Laczkó is tudják vállalni a játékot, hála a háttérben dolgozó csapat munkájának.

A csapat természetesen elszántan készül a mérkőzésre, és a pályán mindenképpen mindent elkövet célja eléréséért. De még a legjobb csapatoknak is szükségük van szurkolóik biztatására. Nézők, szurkolók, drukkerek nélkül a foci maga, de a csapat is csak félkarú óriások, egyikük sem tud kiteljesedni. Egy labdarúgó mérkőzésnek üres stadionban nincs hangulata, nincs varázsa, egy hazai pályán játszó, szurkolók nélküli csapat játékosainak meg nincs igazi öröme a játékban – még akkor sem, ha megnyeri a találkozót. Nekünk az örömhöz a győzelmeken kívül sajnos hiányoznak nézőink is.

Az újpestiek elleni mérkőzésen mindkét hiányosságunkat pótolhatjuk. A csapat biztosan ott lesz a stadionban és ha nézők is szép számmal csatlakoznak hozzájuk, akkor létrejöhet az a csoda, amit az újpestiek legyőzése jelent Békéscsabán! Ha ez bekövetkezik, akkor abban a győzelemben mindenki benne lesz, játékos és szurkoló egyaránt a saját bőrén tapasztalhatja meg, hogy bárki legyőzhető (még a legnagyobb mumus is), de csak így összefogva, mert: Együtt erősebbek vagyunk!

A mérkőzést Erdős József játékvezető irányítja majd, Bozó Zoltán és Farkas Balázs segítségével. Az időjósok szombatra hidegfrontot jeleznek, erős szél, felhős időjárás, 3-10 Celsius fok közötti hőmérséklet várható. Eső és egyéb csapadék azonban nem lesz, így a csípős idő ellenére ideális körülmények elé nézünk! Szeretettel várunk mindenkit a Kórház utcai Stadionba!

2016. 03. 12.   Archív, Archívum – 2016.

A Nemzeti Ünnep után elkezdődik számunkra az Újpest-saga. Három mérkőzés a fővárosi testvérklub ellen. Kettőt a Magyar Kupában játszunk (a visszavágó április 13-án lesz Békéscsabán), közé ékelődik be egy békéscsabai bajnoki mérkőzés (2016. március 19., szombat 15:30 óra).

Országos mumusunk a mindenkori újpesti csapat, messze ellenük a legrosszabb a meccsmérlegünk. A bajnokságokban például még egyszer sem sikerült nyernünk a Megyeri úton és döntetlenre is mindössze ötször futotta az erőnkből. Az Újpesten elért gólkülönbséget meg jobb, ha ki sem mondjuk (ezért írom most ide 73-16). Újpesti teljesítményünk alapján egyértelműnek látszik, hogy közös történelmünk során a fővárosiak kedvenc ellenfeleivé nőttük ki magunkat. Úgy tűnik, depresszió, gólínség, eredménytelenség esetén minket ír fel nekik a nagy futballdoktor. Ráadásul kiválóan bírnak minket, mellékhatásaink az UTE ellen mit sem érnek.

Nos, reméljük, hogy ezen a mérkőzésen mellékhatásunkat – erős fejfájás – is bemutatjuk nekik. Persze nehéz lesz, mert Magyar Kupa mérlegük is lényegesen jobb a miénknél, hiszen összesen tizenötször jutottak be a döntőbe és ebből kilencszer haza is vitték a kupát. Legutóbb a 2013/2014-es kiírást nyerték meg. A döntőben: UTE-DVTK 1-1, tizenegyesekkel 5-4. Abban az évben a Szuper Kupa is Újpestre került. A Puskás Ferenc Stadionban a DVSC volt az újpestiek ellenfele, a rendes játékidő végén 0-0 állt az eredményjelző táblán, a tizenegyes párbajt a fővárosiak nyerték meg 5-4 arányban.

A szerdai kupamérkőzésen még nem lesznek tizenegyesek, a továbbjutás két meccsen dől el. Ráadásul nem a történelmi tények, hanem a jelenlegi forma lesz a meghatározó eleme ennek az összecsapásnak. Ha összehasonlítjuk a két együttes idei szezonját, meglepő hasonlóságot tapasztalhatunk. Az eddig lejátszott hat bajnoki fordulóban az újpestiek egyszer sem rúgtak egynél több gólt ellenfeleiknek. Ezekből az egy gólokból összehoztak két hazai győzelmet, három döntetlent és egy vereséget. Minden meccsen sikerült betalálniuk és kétszer nem kaptak gólt. Bár ez az eredménysor nem illeszkedik az újpesti hagyományokhoz, de ahhoz elég, hogy a csapat a dobogóról (3. hely) várhassa a bajnokság folytatását. Annál inkább beszédesek idei Magyar Kupa meccseik eredményei: a lilák a negyeddöntőben az NBIII Keleti csoportjának utolsó helyén álló Termálfürdő Tiszaújváros csapatát nagyon magabiztosan (Újpesten 8-1; Tiszaújvárosban 0-2) kettős győzelemmel intézték el, a Megyeri úton – amúgy újpesti módra. Korábban kilencet gurítottak a Celldömölknek és ötöt a Zalaegerszegnek. Egyébként Újpesten a játékosok és a nézők mindig is imádták a gólrúgást, nagyon sok csapatot annyira vertek el – amennyire csak tudtak. Tehát nem fékeztek le a biztos győzelem tudatában, továbbra is élvezték a játékot és számolatlanul rugdosták a gólokat. Ez volt a védjegyük. (Zárójelben jegyzem meg, hogy NBI-es életünkben mi is tőlük kaptuk a legtöbb gólt az 1979/1980-as bajnokságban, a fővárosban 9-2 volt az eredmény.)

No de ez a múlt, napjainkban teljesen más a helyzet. A két csapat teljesítménye gyakorlatilag nem különbözik egymástól. A helyezéseink közötti különbség még tavaly alakult ki, a bajnokságnak abban a szakaszában, amikor a mai kor újoncaként csak keresgéltük helyünket a szűkített létszámú mezőnyben, tanultuk a járást a legmagasabb osztályban.

Mostanra már bármelyik magyar csapat ellen azonos eséllyel vesszük fel a küzdelmet, ma már képesek vagyunk nagyon kevés gólt kapni (hat meccsen mindössze négyet), ami mindenképpen a siker egyik szükséges, de nem elégséges feltétele. A győzelmekhez lőtt gólok is kellenek, ezzel még kicsit hadilábon állunk, de a támadójátékunk is látványos fejlődésen ment keresztül a télen. Ma már nem arról kell írnunk, hogy nincs nálunk a labda, hogy a mieink gyakorlatilag egész meccsen aktuális ellenfeleik játékát nézték közelről. Ma már arról kell beszámolnunk, hogy hány százszázalékos gólhelyzetet hagytunk ki a mérkőzésen. Ha mi írjuk magunkról, az valószínűleg nem lenne elég hiteles (a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük), de a legutóbbi két bajnoki meccsünk ellenfeleinek edzői nyilatkozatai reálisabb képet mutathatnak. Thomas Doll (Békéscsaba-FTC 0-1) és Horváth Ferenc (Videoton-Békéscsaba 1-1) is arról beszéltek, hogy nagyon izgalmas meccset játszottak és mind a két csapat tulajdonképpen kapusának (a Fradi Dibusz Dénesnek, a Vidi Kovácsik Ádámnak) köszönheti a győzelmet illetve a vereség elkerülését. Ezek már figyelemre méltó szavak!

De így is van! Veszélyesek vagyunk pontrúgásokból, szemre is tetszetős akciókat is vezetünk és oda-oda kerülünk az ellenfelek kapui elé. Az UTE kapujában is egy klasszis – Balajcza Szabolcs igyekszik majd túljárni támadóink eszén. Bizakodjunk! Huszonnyolc évvel ezelőtt (1988) sem nekünk állt a zászló a Magyar Kupában, aztán tessék! A döntő után (Békéscsaba – Bp. Honvéd 3-2) mégis a csabai buszra tették fel a míves serleget.

Újpesten Zoran Spisljak vezetőedző nem számíthat Takács Péter (előző mérkőzésen kiállították), Nathan Eccleston (valószínűleg izomszakadást szenvedett a Videoton ellen), Laczkó Zsolt (meghúzódott) és Vadász Viktor (Kozármislenyben agyrázkódást kapott) játékára. A többiek egészségesek. A csapat egyébként kedden elutazik a fővárosba, hogy a lehetőségekhez mérten pihentebben tudja a Szusza Ferenc Stadionban felvenni a kesztyűt. A legutóbbi hazai bajnoki mérkőzésünkön (FTC) a hazai B-közép molinóin Újpestre látogatásra biztatták szurkolótársaikat – mondván, hogy ők biztosan ott lesznek! Előre is köszönjük nekik, mert lehet, hogy pontosan az ő jelenlétük és szurkolásuk lesz az a plusz erő, ami lehetővé teszi egy továbbjutás közeli eredmény elérését ezen a mérkőzésen. Úgy tűnik, hogy nem csak mi mondjuk állandóan, a drukkereink is érzékelik, hogy csak együtt, közösen lehetünk sikeresek, hiszen: Együtt Erősebbek Vagyunk!

2016. 03. 04.   Archív, Archívum – 2016.