Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legrégibb “bútordarab” az Előre életében az a két szurkolói csoport, melynek tagjai mérkőzésről-mérkőzésre, hóban, fagyban, esőben és napsütésben egyaránt követi és biztatja a lilákat. Általában nem tulajdonítanak a szurkolói tevékenységnek akkora jelentőséget – de higgyék el, focistáinknak óriási segítséget jelent, ha a B-közép hallatja hangját, frappáns beszólásokkal szórakoztatja a nagyérdeműt és különleges koreográfiákkal fokozza a látványt. Mivel a klub életében jelentős változások történnek az utóbbi időben és úgy gondoljuk, hogy a folyamatos fejlesztések, a kommunikáció bővített lehetőségei egyre nagyobb bizalomra, nyíltságra adnak okot, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Bad Boys és a Stormcorner csoportok vezetőit Gedó Dávidot és Karasz Ödönt is megkérdezzük a dolgok állásáról.
– Légy szíves mutasd be néhány mondatban a csoportokat, mit kell tudnunk Rólatok!
A Stormcorner elnevezésű csoport 1997-ben alakult a korábbi, kisebb létszámú csabai szurkolói tömörülések fúziójából. A Bad Boys pedig 2002-ben – az utolsó NB I-be jutásunk idején – a Kazinczy lakótelepi fiatalokból verődött össze, akikhez az első osztály évei alatt sokan csatlakoztak a Lencsési lakótelepről is. Sajnos telik az idő, úgyhogy a Stormcorner tagok átlagéletkora már 35 év felett van, míg a Bad Boys állománya is közel van a harminchoz. Amit örömmel látunk, hogy tavasszal egyre több fiatal és gyermek állt közénk, akik mérkőzésről-mérkőzésre egyre aktívabban szurkolnak.
– Mivel foglalkoztok pontosan? Hogy lehet tag valaki?
Feladatunk a lelátói élet, pontosabban a szurkolótábor tevékenységének szervezése, összehangolása, irányítása. Ez elég sok mindent foglal magában: gyülekezők megszervezése, lelátói látványok (zászlók, koreográfiák) tervezése, kivitelezése, finanszírozása, idegenbeli túrák lebonyolítása, a szurkolás irányítása, dalok írása és még hosszan sorolhatnám.
Fontosnak tartjuk – ha már nagy létszámú, a városért is tevékenykedő közösség vagyunk -, hogy önkéntes mozgalmakat is indítsunk “házon belül”. Minden évben elmegyünk vért adni és más baráti táborokkal közös, szurkolói focikat is rendezünk, ahol a felajánlásokból befolyt összeget állatmenhelyeknek adományozzuk. A békéscsabai Degré utcai Gyermekotthon lakóit minden Karácsony alkalmával – közösen a labdarúgó és a női kézilabda csapattal – megajándékozzuk. Olyan eset is előfordult már az NB I-es évek alatt, hogy egy szurkolói látványra gyűjtött pénzből mégsem koreográfiát készítettünk, hanem teljes egészében felajánlottuk egy beteg gyermeknek. Akkor mindannyian egyetértettünk abban a kérdésben, hogy ezzel az adománnyal mindenképpen jobb célt szolgálunk. Tavaly részt vettünk a klub által szervezett jótékonysági rendezvényen is, amikor hozzájárulásunkkal tudtuk segíteni a Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért további munkáját!
Tag úgy lehet valaki, ha bizonyítja előttünk hűségét, a klub és lelátó iránti elkötelezettségét. Magyarul: járjon meccsre, legyen aktív, nagyjából hasonlóan gondolkozzon, mint mi – ne a balhét keresse, de ne is legyen anyámasszony katonája – aki nem áll ki a csoportjáért. Mindez nem túl nehéz feladat. Általában aki “belekóstol”, azt hamar átjárja a szurkolói életérzés, könnyen azonosul ezzel a mentalitással és ott ragad közöttünk. Egyszer csak azt veszi észre, hogy hétfőn már a szombati meccset várja.
– Melyik volt a csoport történetének legemlékezetesebb mérkőzése, túrája?
Szerencsére sok ilyen volt, szinte lehetetlen egyet-egyet kiemelni. Fociban NB I-től NB III-ig, minden szinten meg tudnánk nevezni az “év túráját”. A másodosztályban a szolnoki és – amikor velünk egy osztályban szerepelt – az orosházi kiruccanásokat vártuk a legjobban. Szeged is izgalmas helyszín, bár más szempontok miatt. Persze a nagyobb csapatok és táborok elleni, hazai meccseket minden alkalommal nagy várakozás és készülődés előzi meg. Sosem felejtjük, amikor néhány évvel ezelőtt búcsúztattuk a Fradit a Magyar Kupában.
– Hogyan értékelitek a csapat és a klub 2014/2015-ös szezonban nyújtott eddigi teljesítményét?
A szezon elején kissé ijedten néztük a szerveződő új keretet: több, számunkra ismeretlen vagy kevésbé neves magyar játékos, egy külföldi származású edzővel?! A hazai labdarúgóknak igazán örültünk, mert az elmúlt évek idegenlégiósai – finoman szólva – nem váltak be. Zoran Spisljak vezetőedző érkezését egyáltalán nem bántuk – mégsem éreztük, hogy ez lehet az a csapat, amely hosszú idő után, újra szerethetővé válik. Sajnos az első néhány fordulóban igazolódni látszottak kezdeti félelmeink, mert nem éppen megfelelően alakultak az eredmények. Ezután egy csapásra minden megváltozott: a csapat összeszokott, az elvégzett munka pedig beérett és egyre látványosabb, valamint eredményesebb focival rukkoltak elő a srácok, akiknek láthatóan és egyértelműen a szakmai stáb a motorja. Az is látszik, hogy a csapat “sztárallűröktől” mentes és – ha már “motornak” neveztük a stábot -, érződik, hogy a játékosok megértik vezetőedzőnket, így az összes többi “alkatrészt” ők alkotják. Ha nem tudnak százszázalékosan együttműködni, akkor nem tud menni a verda. Több szurkoló – akik évek óta ki sem néztek a Kórház utcába -, most hónapok óta újra a lelátókon vannak és ez mindennél többet elárul!
– A Vasas elleni hazai meccsen, 2015. március 31-én felejthetetlen látványban és élményben volt részünk – fantasztikus hangulatot varázsoltatok a Kórház utcába. Készültök még valamilyen meglepetéssel?
A Vasas ellen – rajtunk kívül – természetesen szükség volt a további, 3.500-4.000 nézőre is és a következő meccseken is lényeges lenne segítségük – hiszen tudják, a csapat szlogenje szerint: “Együtt erősebbek vagyunk!”. Igen, készülünk egy hatalmas meglepetéssel, melyhez szeretnénk szurkolótársaink anyagi segítségét kérni! Ezért a következő két mérkőzésen egy gyűjtő-urnát helyezünk ki a bejáratokhoz, így aki teheti és szeretne – hozzá tud járulni a projekthez. Ha már a csapat az idén nagyot alkot, ezért mindenképpen szeretnénk az utolsó meccsen mi is így tenni és ezzel megköszönni a fiúknak az utóbbi 10 év legjobb szezonját – függetlenül attól, hogy melyik osztályban folytathatjuk! Ennél többet azonban egyelőre nem árulhatunk el, különben nem lenne meglepetés.
– Mi lesz a jövőben a mozgalommal és hol lehet benneteket elérni, ha valaki szeretne csatlakozni?
Sajnos a magyar szurkolói mozgalmak jelenlegi helyzete – a mindenki által ismert körülmények miatt – elég mostoha. Nálunk, Békéscsabán most rendben mennek a dolgok és bízunk benne, hogy ez így marad a jövőben is. Próbálunk együttműködni a klubbal – a szakmai stábbal és a Polgármester Úrral is leültünk már beszélgetni, egyeztetni. Szeretnénk, ha a kommunikáció az elkövetkezendő időkben is hasonlóképpen működhetne – főleg, ha a csapat az első osztályban tudja folytatni a szereplését!
Ha pedig bárki együtt szeretne velünk szurkolni, minden Előre-meccsen megtalálhatók vagyunk: idegenben a vendégszektorban, hazai mérkőzéseken pedig a kapu mögötti lelátó közepén. A zászlóink mögött lehet csatlakozni hozzánk, a lilák első számú szurkolóihoz!
Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltatok és további maradandó élményeket kívánunk az Előre mérkőzésein!
Közösségi média