Címkézett bejegyzés

Bemutató edzés és előadás

A felkészülési időszakot kiemelten fontosnak tartja a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja, ezért 2014. január 16-án (pénteken) délután Zoran Spisljak és Purguly Árpád bemutató edzést tartottak, melyen a megyében és Békéscsabán dolgozó, utánpótlásért felelős szakemberek vettek részt. A szakmai stáb szeretné elérni, hogy már ebben az időszakban, előre egyeztetett formában és szinkronban a NB II-es csapat módszereivel folytatódjanak a fiatalok foglalkozásai. Tekintettel arra, hogy Békéscsabán minden ifjú labdarúgó számára adott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak az első csapatban, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon és formában zajlanak a számukra szervezett tréningek. A találkozóra a partner egyesületektől érkeztek kollégák: Gyula, Orosháza, Szarvas, Mezőberény, Körösladány városokból. Az eseményt Belvon Attila – az U17-es válogatott edzője – is megtisztelte jelenlétével. A székház vadonatúj társalkodójában szakmai előadással folytatódott a program – ahol a vezetőedző hangsúlyozta a periodizáció fontosságát és jelentőségét -, majd a résztvevők feltehették kérdéseiket, felvetéseiket is. Az esemény kötetlen beszélgetéssel zárult, ahol az összegyűltek meglepetésszerűen és közösen köszöntötték Zoran Spisljak vezetőedzőt 50. születésnapja alkalmából.

A pénteki történésekkel kapcsolatban, a témában talán legilletékesebb Marik László – a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás szakmai vezetője nyilatkozott.

Nagyon örültünk az utánpótlás részéről a lehetőségnek, hogy a vezetőedzőnk egy ilyen szakmai programmal segítette munkánkat és szeretnénk, ha a jövőben több ilyen közös rendezvényünk is lenne. Nagyon fontosnak tartjuk a belső edzőképzést, így ezeket a szakmai tréningeket próbáljuk nyitottá tenni a környező partner klubok számára is, hogy számukra is első kézből juthassanak el az információk, ezáltal folyamatosan meg tudják újítani edzésterveiket. Lényeges, hogy a felnőtt és utánpótlás csapatok filozófiája szinkronban, egy irányba, azonos felfogással haladjon előre. Szintén pozitív dolognak tartjuk, hogy a klub vezetőedzője ilyen közel kerül az utánpótlás csapatok trénereihez, akik első kézből juthatnak megfelelő instrukciókhoz és azt is láthatják, hogy az edzések nem ötletszerűen zajlanak. Minden egyes foglalkozást igen komolyan meg kell tervezni, valamint fokozatosan egymásra építeni – erről láthattak vendégeink egy hasznos prezentációt, előtte pedig egy bemutató edzést. A tervek elkészítése és gyakorlati kivitelezése aprólékos munka, a legfőbb alapja, hogy a játékosok teljesítményét számszerűen mérni kell és ezeket az adatokat megfelelő, strukturált, lekérdezhető formában rögzíteni. Ebből a szempontból könnyebb a helyzetünk, mivel Polar és fotocellás rendszerrel is rendelkezünk, ezt szeretnénk tovább fejleszteni közösen, a felnőtt csapattal. A partner klubjainknak is igyekszünk majd segíteni: egyrészt adatszolgáltatással, másrészt akár megfelelő szervezés esetén “kitelepülhetünk” egy-egy felmérés erejéig. A rögzített adatokból pedig egyértelműen látható, hogy az adott focista milyen állapotban van, mennyit és hogyan szükséges fejleszteni ahhoz, hogy a kitűzött célt elérhesse kondicionális-, technikai- vagy taktikai képzésben is. A felnőtt csapatban nagyon tudatos munka folyik és ezt szeretnénk teljes mértékben applikálni az utánpótlás csapatainkra is.

Úgy érzékelem, hogy a megfelelő információk igen fontosak. Egy komplett adatbázist szeretnétek felépíteni?

Lényegében, igen. Hihetetlenül fontos, hogy megfelelő adatokkal rendelkezzünk – látnunk kell, hogy egy-egy játékos akár szezonon belül, akár idényről-idényre milyen mértékben fejlődik. Amennyiben 10-12 éves kortól rendelkezésre állnak a számok, akkor kiválóan látható, hogy milyen munkát végeztünk – illetve az is, hogy a labdarúgó hova juthat majd felnőtt szinten. Terveink között szerepel, hogy megfelelő minőségű videó kamerákat is “szolgálatba állítsunk” – ez tovább segíthetné a munkánkat, mert a rögzített edzések, mérkőzések segítségével vizuálisan is rámutathatnánk az esetleges hiányosságokra és akár referencia anyagokat is készíthetnénk.

Láttatok már hasonló bemutató edzést, előadást? Mennyire tudjátok majd a gyakorlatban is hasznosítani az itt szerzett információkat?

Nagyon kevés ilyen jellegű foglalkozásról hallottam eddig – ahol egy klub vezetőedzője konkrétan az utánpótlás szakembereknek tartott volna előadást, gyakorlati útmutatást. Természetesen tudunk NB I-es klubokról, ahol rendszeresek a hasonló rendezvények – de nagyon-nagyon jó dolognak tartom, hogy Zoran hajlandó segíteni és együtt dolgozni velünk. Úgy gondolom, hogy lehet jövője a dolognak és amennyiben megfelelő időközönként meg tudjuk ezt ismételni, akkor a gyakorlati hasznát is meg fogjuk érezni. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az utánpótlás edzők, rajtuk keresztül pedig a játékosok is érezhetik, hogy a felnőtt csapat és a klub az övék is – ezt az összetartozást kell erősítenie ezeknek az összejöveteleknek!

Légy szíves számolj be az utánpótlás helyzetéről, céljairól és eredményeiről!

Jelenleg 28 alkalmazott (edzők, kapusedzők, erőnléti edzők, felmérésekért felelős szakemberek, gyúró, orvos, fizioterapeuta) dolgozik az utánpótlásban és 450 játékosunk van a rendszerben. Óriási munka az egész folyamatot koordinálni és szervezni. Tavasztól-őszig könnyebb a helyzetünk, mert a pálya ellátottságunk ebben az időszakban sokkal jobb, mint télen a terem lehetőség, amely elsősorban a kisebbeknél lényeges kérdés – a nagyobb gyerekeknél már nem okoz ez gondot. Több tornatermet is használunk ilyenkor, így ilyenkor egy kicsit szétszórtabban boldogulunk. A munka megfelelően folyik: január elejétől megkezdték a csapatok a felkészülést, illetve a kisebbeknél folytatódnak az edzések, hiszen ők egészen december 19-ig tevékenykedtek – náluk a teremtornák és a futsal időszaka van. Elindult a HLSZ Ligakupa sorozata is a 16 és 18 éves korosztály számára. Itt az első mérkőzésen már túl vagyunk – Nyíregyházán a 18 éveseink 3-0, a 16 éveseink pedig 7-4 arányban győzedelmeskedtek. Az U-21 is elkezdi a héten a felkészülést, ezerrel készülünk a tavaszi folytatásra és bízunk benne, hogy ki tudjuk harcolni a feljutást az NB I-be.

Egyébként komoly átszervezés alatt van a magyar utánpótlás versenyrendszer – bár pontosan még nem tudjuk milyen módon. Az szinte biztosra vehető, hogy az U14 és 15-ös bajnokságban egycsoportos NB I lesz. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi keleti- és nyugati csoport 8-8 helyezettje alkotja majd a következő szezon résztvevőit, tehát nem lesz feljutás az idén az NB II-ből. Jelen pillanatban összesítésben a keleti csoport 5-6. helyén állunk – szerencsére sok pontunk van, mert mindkét csapatunk jól szerepel – a 4. és 8. pozíciót foglaljuk el. Úgy gondolom, hogy a jó szereplés tavasszal is elvárható és teljesíthető – így egy komoly bajnokságban kezdhetjük majd a következő szezont. Jelen állás szerint átszervezik az U16 és U18-as bajnokságokat is – bár ezek még nem százszázalékos információk – de valószínűleg a jelenlegi 15 akadémia és egy újabb csapat alkotja majd a következő bajnokságot. Ha ez így alakul, akkor mindenféleképpen itt is két NB I-es csapatunk lesz, valamint az U-21-es csapat kiharcolhatja a bajnokságban két további felső korosztálynak is a jogot. A legjobb esetben még az is előfordulhat, hogy minden 14 év feletti korosztályunk az NB I-ben szerepelhet majd.

Hát ez tényleg jól hangzik! Hogy érzed a felnőtt csapat esélyeit az első osztályba jutással kapcsolatban?

Biztos, hogy nagyon nehéz lesz – de bízom a csapatban és abban a munkában, amit a szakmai stáb végez. Eddig két új igazolás volt, szerintem mindkét érkező focista segíthet céljaink elérésében. Bízom a feljutásban, hiszen kilenc mérkőzést itthon játszunk majd és ez valamilyen szinten egy kis előnyt jelenthet. Már ősszel is látszott, hogy a szisztematikus munkának köszönhetően, mérkőzésről-mérkőzésre lépett előre a társaság és szerintem, a már magasabb szintről elkezdett felkészülés, valamint a megfelelő körülmények (pl. törökországi edzőtábor) is segíteni fognak ebben. Figyelembe véve az ellenfelek erősítéseit, véleményem szerint négy csapat kerülhet az első két hely közelébe: Mezőkövesd, Vasas, Gyirmót és Békéscsaba.

line_purple

[nggallery id=18]

 line_purple

Belvon Attilát – az U17-es válogatott edzőjét telefonon értük el, aki az alábbiak szerint nyilatkozott a békéscsabai programról.

Úgy érzem, hogy egy igen hasznos és színvonalas délutánt töltöttünk el Békéscsabán. Az a fajta periodizáció, amelyet Zoran is alkalmaz, nem volt ugyan ismeretlen számunkra, – hiszen a válogatottaknál is megjelent már ez a fajta módszer -, azonban egy alapos, precíz, mindenre kiterjedő előadást hallhattunk. Az elhangzottakból teljes mértékben kiderült, hogyan kell egy felkészült edzőnek a játékosokkal bánni és foglalkozni a mindennapi felkészítésükkel. Úgy gondolom, egy igen értékes, hasznos nap volt és az előadás után arra gondoltam: nem véletlen, hogy a Békéscsaba jelen pillanatban a második helyen áll az NB II-es bajnokságban és esélyes a feljutásra is. A szisztematikus munka előbb-utóbb meghozza a várt eredményt és feljutás esetén szerintem stabil NB I-es csapattá válhat a lila-fehér alakulat.

Az utánpótlás szempontjából – úgy gondolom -, hogy az auditálásnál a Békéscsaba is kap olyan impulzusokat, amelyekkel felzárkózhat a nagyobb akadémiákhoz és kidolgozhat egy olyan programot, amellyel meg tudja tartani a tehetséges fiatal játékosokat – hiszen, valljuk be őszintén – az akadémiák ilyen szempontból még előrébb tartanak és bizony elcsábítgatják a gyerekeket azokból a kisebb műhelyekből, ahol 14-15 éves korig képezték őket. Nyilván ennek több összetevője is van, de bízom benne, hogy a Békéscsaba is hasonlóan jól fog dolgozni és megvalósítják, hogyan lehet a játékosokat a felnőtt csapat felé áramoltatni. Amennyiben ezt sikerül elérni, akkor nem lehet probléma és reményeink szerint a viharsarki klub olyan fényében fog tündökölni, mint ahogy tette azt régebben.

A válogatott stábja jövő hét hétfőn vagy kedden Békéscsabára utazik és meglátogatjuk az akadémiát. Beszélünk az edzőkkel és próbáljuk a személyes kapcsolatot tovább építeni, információt szerzünk a tehetséges játékosokról, valamint megfigyeljük a munkamódszereket is. Próbálunk kölcsönös kommunikációt folytatni, amely mindkét fél részére előnyökkel járhat.

Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál és további sok sikert kívánunk a munkádban is!

 

Spitzmüller István és Fehér Zsolt az Előréhez igazolt

Ahogy arról múlt héten beszámoltunk: a végső egyeztetések folytak Spitzmüller István (1986. május 14.) leigazolásával kapcsolatban. A mai napon örömmel számolhatunk be arról, hogy a 28 éves középpályás a 2015-ös tavaszi szezontól már a lilákat erősíti. István 12 éves kora óta a Lokiban játszott – az ifi csapatok, a Létavértes és a DVSC második csapata után, itt mutatkozott be az első osztályban. Majd hosszú idő után a Nyíregyházánál folytatta a labdarúgást és most a Szparitól igazol két évre a Kórház utcába.

Üdvözlünk az Előrénél és gratulálunk a szerződéshez! Kérjük mutatkozz be néhány szóban szurkolóinknak és mondd el miként képzeled el Békéscsabán a pályafutásod következő részét!

Először is üdvözlöm a békéscsabai szurkolókat és ezúton is köszönöm a lehetőséget! Nyáron döntöttem el, hogy Debrecenből mindenképp távozni szeretnék és már ekkor felvettem a kapcsolatot Zoran-nal. Azt beszéltük meg, hogy még egyszer megpróbálok egy stabil körülmények között működő NB I-es csapathoz igazolni – így kerültem a Nyíregyházához. Az ottani edzőcsere miatt azonban itt sem jutottam elég játéklehetőséghez. Az őszi szezon után már nem akartam tovább próbálkozni és annyi időt eltölteni a kispadon, mint a DVSC-nél – ezért ismét felvettem a kapcsolatot az Előrével. Úgy látom, hogy itt biztos körülmények között építkezik a csapat, előre mutató terveik vannak a jövőre nézve – ezért döntöttem úgy, hogy ide szerződöm.

Ha nem titok, akkor miért jöttél el a Szparitól?

Egyáltalán nem titok: Csábi József edző vitt Nyíregyházára és ebben az időben rendszeres játéklehetőséghez is jutottam. Az új edző – Mátyus János azonban merőben más rendszerű, felállású csapatot képzelt el, – amit egyébként teljesen korrekt módon közölt is velem – ahol nem talált nekem és a játékstílusomnak megfelelő pozíciót a kezdő keretben. Így lehetőséget kaptam arra, hogy közös megegyezéssel eligazolhassak.

Mit vársz a tavaszi szezontól akár a saját céljaidat, akár a klubot tekintve?

Nem szeretnék kishitű lenni: a célom, hogy a Békéscsabával feljussak az NB I-be! Úgy érzem, hogy a klub és a játékosok is teljesen komolyan gondolják és veszik a feladatot, ami jó érzésekkel tölt el. Megmondom őszintén, hogy nem szeretek kikapni – győzni jöttem!

A többieket mennyire ismered, hogy sikerült a helyváltoztatás?

Nagyjából – ha nem is személyesen -, de majdnem mindenkit ismertem már. Barátom, Szilágyi Peti is sokat segít a beilleszkedésben – akivel szinte együtt nőttünk fel Debrecenben és pár évig együtt is laktunk.

A családdal mi a helyzet?

A feleségem még nem költözött le Békéscsabára. Amint viszont találok megfelelő albérletet, azonnal követni fog a két kiskutyámmal együtt.

Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál! Sok sikert és sérülésmentes szezont kívánunk!

line_purple

[nggallery id=17]

line_purple

Közeledik a tavaszi szezon rajtja, így nem sok idő maradt az esetleges további igazolások lebonyolítására. A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. szakmai stábja és vezetősége a mai napon hivatalosan is bejelentette Fehér Zsolt (1985. szeptember 13.) érkezését. A 29 éves védő a Videoton színeiben mutatkozott be 2005-ben, az Újpest ellen. Erősítette a Pápa, a Tatabánya és utoljára a Siófok csapatát is. Most másfél évre a lilákhoz szerződött, ahol nem kis elszántsággal vetette bele magát a munkába.

Szeretettel köszöntünk a Viharsarokban! Kérlek mutatkozz be a drukkereknek pár szóban!

Üdvözlöm a szurkolókat és ezúton is Boldog Új Évet kívánok minden csabainak! A Videotonban kezdtem a pályafutásomat és ott is mutatkozhattam be az NB I-ben. Nyolc évet töltöttem Fehérvárott, majd két féléves kitérőm volt Pápán és Tatabányán. Ezután a Siófok következett, ahol öt és fél évig játszottam. Nagy reményekkel és elvárásokkal érkeztem a lilákhoz, a motivációval és elszántsággal nincs gond. Másfél éves szerződést kötöttünk a vezetőséggel, amely úgy gondolom elég idő lehet ahhoz, hogy megfelelő teljesítmény esetén  pozitív gondolatokra adhasson okot. A célom egyrészt, hogy elfogadjanak a játékostársaim, a szurkolók – másrészt pedig szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani és remélhetőleg feljutó helyen végezni a csapattal.

Mennyire ismered a várost és a csapatot? Család?

Pár srácot ismerek, de a várost még nem nagyon – most ismerkedem Békéscsabával, de nagyon szimpatikusnak tűnik. A menyasszonyommal érkeztem és szerencsére gyorsan sikerült megfelelő albérletet találni – mindez hozzájárul ahhoz, hogy csak a futballra kelljen koncentrálnom. Úgy látom, hogy az Előrénél jelen pillanatban minden alá van rendelve a labdarúgásnak – jó ezt látni és igyekszem majd ennek megfelelően teljesíteni.

Hogyan értékeled a 2014/2015-ös másodosztályú bajnokságot, ahol a volt csapatod eddig nem szerepelt túl jól?!

Úgy gondolom, hogy szoros lesz a vége, több csapatnak is van esélye a feljutó pozíciók valamelyikére – remélem, hogy mi leszünk az egyik! Sajnos Siófokon káosz és herce-hurca is volt körülöttem. Korábban én voltam a csapatkapitány, de összetűzésbe keveredtem a vezetőedzővel – miután már nem éreztem magam megfelelően. Szerencsére ez a dolog lezárult és jó most egy olyan futball-közegben lenni, ahol minden rendben van. Köszönöm a Békéscsaba vezetőségének és elsősorban Zoran Spisljak vezetőedzőnek a bizalmat és igyekszem ezt maximálisan meghálálni!

Mit vársz magadtól és a csapattól a 2014/2015-ös szezon második felvonásában?

Egyszerű a válaszom: azt várom, hogy legalább ebben a pozícióban zárjuk a szezont!

Köszönjük szépen a válaszokat! Hasznos játékot és győztes mérkőzéseket kívánunk!

Siker-sztori: a viharsarokból a válogatottig

Ismét a békéscsabai utánpótlás-nevelés sikeréről számolhatunk be, hiszen – Koszecz Kristóf után – a 22-es számú lila-fehér mezt viselő, 19 éves Viczián Ádám is meghívást kapott az U-20-as válogatott keretébe.

viczian_adam

A Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja eddig is kiemelten kezelte a fiatal játékosok integrációját és igyekezett megfelelő mennyiségű játéklehetőséget biztosítani 20 év alatti labdarúgóinak is. Úgy látszik, hogy az igyekezet mindig elnyeri jutalmát, hiszen egy-egy focista egyéni sikerei mögött mindig jelentős háttérmunka is áll. Zoran Spisljak vezetőedző elmondása szerint, minden rátermett játékos előtt adottak a körülmények, hogy megfelelő munkával és alázattal a “nagyok” között is bemutatkozhassanak – sőt akár stabil kerettagokká is válhassanak. Mivel a Békéscsaba eljutott arra a szintre, hogy az utánpótlást országos szinten is komolyan veszik, így egyik fiatalnak sem szükséges messzire szaladnia a megfelelő tapasztalat és meccsrutin megszerzéséhez. Az MLSZ megfigyelői egyébként rendszeresen látogatják az NB II-es mérkőzéseinket is – érdemes tehát hajtani és a legjobb teljesítményt nyújtani!

Ádám stabil kezdő emberként eddig összesen 778 percet játszott a 2014/2015-ös szezonban, gólt szerzett a Salgótarján elleni Magyar Kupa mérkőzésen, valamint gólpasszt is jegyezhetünk neve mellé. A történések apropóján, a tegnap délutáni edzés után tehettem fel kérdéseimet újdonsült válogatott aspiránsunknak.

Néhány napja töltötted be a 19. életévedet. Boldog születésnapot kívánunk! Úgy tudom, hogy ajándéknak is beillő meghívást kaptál. Meséld el, hogy történt a dolog!

Köszönöm szépen a jókívánságot! A klubhoz érkezett levél formájában a hivatalos meghívó, így értesültem a dologról. Mindenki szívből gratulált és az edzőim is tovább biztattak, hogy csak így tovább. A válogatott programjáról, mérkőzéseiről egyelőre még nincs információm. Keményen és rendszeresen dolgoztam azért, hogy kerettag lehessek. Úgy gondolom, hogy a szakmai stáb tudja mit csinál és rendszeresen lehetőséget kapnak fiatalabb labdarúgók is. Én is így kerültem a keretbe és igyekszem mindent megtenni azért, hogy megháláljam a bizalmat.

A Nyíregyháza ellen kezdő voltál a támadó sorban, de úgy tudom korábban egy kisebb betegséggel bajlódtál és néhány mérkőzést ki kellett hagyod. Most már minden rendben, hogy érzed magad?

Az egyik mérkőzésre utazva lettem rosszul, szédültem – így nem tudtam vállalni a játékot. A vérnyomásom volt magasabb a kelleténél, ezért az orvosok addig nem engedtek játszani, amíg ezt sikerült rendbe hozni. Most már minden rendben van, teljesen egészséges vagyok és ismét harcra készen várom a mérkőzéseket.

Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?

Kifejezetten jó a hangulat. Úgy érzem, teljesen egyben van a csapat és talán ebbe a felnőtt keretbe sikerült a legjobban beilleszkednem. Mindenki egymásért küzd, ami nagyon hasznos – hiszen a holtpontokon csak így lehet gond nélkül átlendülni. Szerintem ennek a csapatnak legnagyobb erőssége az egységesség. Az edzőink is kifejezetten figyelnek a morálra, hiszen senki sem szeret olyan helyen dolgozni, ahol nem jó a hangulat. Az edzéseket is igen hasznosnak tartom – minden nap tanulhatok valami újat. A foglalkozások változatosak: amikor elkezdünk készülni a következő mérkőzésre, inkább az erőnlétre kerül a hangsúly – de, ahogy közeledik a meccs, a tréningek jellege megváltozik és már a technikai, taktikai dolgokra fordítunk nagyobb figyelmet. Örvendek, hogy én is itt lehetek!

Jövő hét kedden Nyíregyházára utaztok. Mit jósolsz a szabolcsi visszavágóval kapcsolatban?

Nagyon jó és kemény mérkőzést várok. A jelenlegi formánkat nézve és a hazai meccs tapasztalatait levonva, szerintem győzni fogunk és továbbjutunk! Kedden is majdnem megfogtuk a Nyíregyházát, verhetőek. Az ősszel még nem ikszeltünk, így ez sajnos most benne volt a levegőben…

Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod jövődet a Békéscsabánál?

Szeretnék minél magasabb szintre eljutni Békéscsabán, a szülővárosomban – ahol nagyon jól érzem magam. A szerződésem kettő, plusz egy évig szól – így a bizalom és a lehetőségek adottak, rajtam pedig nem fog múlni a csapat sikere, mert igyekszem minden tőlem telhetőt maximálisan megtenni ezért.

Pozitív hozzáállás és akarat

“Légy erős és harcolj!” – olvasható Thomas-Michel Prasler Facebook (https://www.facebook.com/thomasprasler) oldalán, aki már megkezdte műtétje utáni rehabilitációját és iszonyú elszántsággal igyekszik mielőbb visszatérni a csapathoz. A 25 éves csatárt, aki a második szezont tölti a lila-fehéreknél elsősorban sérüléséről, gyógyulásáról kérdeztem.

– Utoljára szeptember 27-én láthattunk a Balmazújváros elleni, hazai mérkőzésen. Mi történt azóta?

A sérülés pillanatában már éreztem, hogy sajnos komolyabb a dolog. Mivel a röntgen felvételen nem látszott csontsérülés, ezért egy MR-vizsgálatot is végeztek a térdemen. Ez kimutatta az elülső keresztszalag szakadást és porcleválást. Székesfehérvárott műtöttek október harmadikán, ahol minden nagyon gyorsan és precízen zajlott, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni orvosaimnak!

– Sok szurkolónk érdeklődött már, hogy mikor tudsz újra pályára lépni? Hogy haladsz a rehabilitációval?

A beavatkozás utáni első három nap szörnyű volt – alig tudtam megmozdulni és a térdem sem “működött”. Egy térdhajlító géppel próbálták az izmaimat és ízületeimet újra mozgásra bírni. A kezeléseknek és harcosságomnak köszönhetően, tíz nappal a sikeres operáció után, a békéscsabai kórházban megkezdtem az utókezeléseket. Itt többféle terápián is részt veszek, melyek nagyon sokat segítenek. A gyógytornán is speciális gyakorlatokat kell végeznem – bár ezek eleinte kicsit furcsák voltak, de gyorsan hozzászoktam és igyekszem minden feladatot maximális erőbedobással elvégezni. Összegezve a dolgokat elég jól haladok – jobban, mint ahogy az várható volt. Múlt héten már kétszer is kijöhettem az edzésre és elkezdtem kocogni, valamint finomabb mozgásokat végezni.

– Tavasszal jól alakultak a dolgok, négyszer is betaláltál. Mi segíthet még abban, hogy mihamarabb felépülj?

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a biztatást és türelmet! Januárban érkeztem Békéscsabára és eleinte nagyon egyedül éreztem magam. Szerencsére a csapattársaim gyorsan befogadtak és aztán már minden sokkal jobban működött. Az első fél év elég jól sikerült, gólokat is szereztem és stabil kezdő emberré váltam. A vezetőség és az edzőink részéről is érzem a bizalmat, most is inkább próbálnak óvatosságra inteni: ne siessek annyira, hiszen nem jönne jól egy rásérülés! A szurkolóinknak is szeretném megköszönni a pozitív szavakat, mert ahányszor találkozom velük, mindenki újra a pályán szeretne már látni! Ez igazán jól esik! Remélem, hogy mihamarabb újra munkába állhatok és ha így lesz, akkor igyekszem majd sok-sok gólt szerezni.

– Februárban az SG Rot-Weiss Frankfurt csapatától szerződtél Békéscsabára. Mennyiben más a magyar a NB II-es bajnokság és hogy érzed magad a Viharsarokban?

Nehéz volt elválnom a régi csapatomtól, mert a társaim jó része egyben a barátom is volt. Sajnos a Frankfurt nem volt olyan helyzetben, hogy profi irányba tudjon mozdulni. Én viszont mindig olyan szinten szeretek dolgozni, ahol a maximumot kell nyújtani és szükségem van új kihívásokra. Ezt Németországban már nem éreztem, ezért kerestem magamnak új csapatot. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán megtaláltam az utamat. Nem is vártam, hogy 12 mérkőzésen kezdőként léphetek pályára, így ennek nagyon örültem. A vezetőség bízik bennem és látják, hogy a német mentalitásommal, teljes erőbedobással vettem részt az edzéseken és játszottam a meccseken. A kihívás viszont most még nagyobb, hiszen új keret van – amely úgy látom, hogy nagyon jól működik – és a cél egyértelműen az NB I. Aki ezt nem gondolja komolyan, az nincs jó helyen Békéscsabán.

Köszönöm, hogy szakítottál rám időt és mielőbbi gyógyulást kívánunk! Bízunk benne, hogy nemsokára újabb Prasler góloknak is örülhetünk!

Feljutó helyen telel az Előre – értékelés Zoran Spisljak vezetőedzővel

„A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk.”

Feljutó helyen zárják a 2014-es évet a lilák és bár még nem kaptak szabadságot labdarúgóink – hiszen a Liga Kupa középdöntők még hátra vannak – minden esetre kíváncsiak voltunk, hogy látja a mester a bajnokságban elvégzett munkát, milyen esélyekkel és tervekkel számolhatunk?! Úgy vélem, hogy szeptemberben senki sem fogadott volna arra, hogy az élmezőny közelében végzünk. Nem beszélve a Liga Kupában eddig elért sikerről – a csapatépítés és a fiatal játékosok integrálásának időszakában mindenképpen várakozásokon felüli teljesítményt nyújtott a csapat.

Az őszi idényben 30 pontot gyűjtöttetek – a mérleg: 10 győzelem, 5 vereség és plusz ötös gólkülönbség. Milyen tervvel vágtatok neki a bajnokságnak és mi volt az oka a gyengébb szezonkezdésnek?

Több célunk is volt: rövid-távon egyértelműen az, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akiket egy csapatba építve esélyünk lehet a feljutásért való küzdelemben. Középtávú célunk a fiatalok vissza csábítása Békéscsabára és a saját utánpótlásunkban nevelkedett, arra érdemes játékosoknak megadni a lehetőséget, hogy bizonyíthassák tehetségüket, valamint hogy számíthat rájuk az klub. Hosszú távon természetesem a feljutás és egy stabil NB I-es csapat megteremtése – a békéscsabai stílus megformálása, ehhez igazítva az utánpótlás nevelést is – mivel úgy gondoljuk, hogy a legtöbbet saját nevelésű játékosokból profitálhatunk. Miközben dolgozunk céljaink eléréséért, tisztában vagyunk azzal, hogy igazán erősek, stabilak csak szurkolóinkkal együtt lehetünk. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél többen látogassanak mérkőzéseinkre és minden generáció érezze magának a csapatot – legyen ott velünk testben-lélekben egyaránt, hiszen: “Együtt erősebbek vagyunk”!

Nem mondanám, hogy gyengén kezdtünk – a hazai mérkőzéseket egy kivételével hoztuk – én inkább hullámzónak nevezném az indulást, ami egy új csapat és stáb találkozásánál természetesnek mondható. Tény, hogy nagyon oda kellett figyelnünk a rajtnál, de rengeteg elemzéssel és munkával sikerült megtalálnunk azt a játékrendszert, amely a csapat tagjai számára könnyen adoptálható és nem utolsó sorban eredményes is.

Szerinted a legjobb csapat zárt az első helyen? Milyen téren szükséges még javulnotok?

Nálam mi vagyunk az első helyen, mert az a handikep – teljesen új játékosok, új stáb – amivel indultunk a bajnokság elején, nem zavarta meg focistáinkat és egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, legyen szó bármelyik mérkőzésről. Bár jelen pillanatban gyengébb gólaránnyal “csak” a második helyen állunk egy olyan Vasas mögött, melyben egy sor volt NB I-es játékos rúgja a labdát, szerintem ez a néhány gól elhanyagolható. A bajnokság elején senki sem számolt velünk, sőt a Mezőkövesd, Gyirmót, Kaposvár, Zalaegerszeg, Vasas, Szolnok hatos-fogatot, tartották befutónak a “szakemberek”. Le a kalappal a játékosok előtt, akik hatalmas akarattal és alázattal dolgoztak, még abban az időszakban is, mikor az eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt szerettük volna. „A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk”ha a végén egy kicsit jobban koncentrálunk és nem veszítjük el a fókuszt, előnyünk még nagyobb lehetne. Örülök, hogy a Vasassal holtversenyben az “első” helyen vagyunk, de véleményem szerint a piros-kékek helyén lehetne bárki az előbb felsorolt csapatok közül. Új csapatot építünk – olyat, amely a kiélezett küzdelemben bárkivel fel tudja venni a versenyt és természetesen ezért továbbra is megteszünk majd mindent.

Elsősorban a helyzetek kihasználásában és precízebb befejezésében szükséges még javulnunk, hogy több gólt tudjuk rúgni, hogy minél hamarabb számszerűsíteni tudjuk esetleges előnyünket és ebből kifolyólag még magabiztosabban tudjuk felügyelni és irányítani a mérkőzéseinket. Sajnos a szezon elején nagyon pontatlan volt a támadás befejezésünk és nem tudtuk kihasználni ziccereinket, de sok elemzéssel, munkával sikerült kijavítanunk a hibákat és ennek köszönhetően pontosabbak lettünk ebből, az említett szempontok alapján is. Habár a győztes mérkőzéseinken – egy kivételével – nem kaptunk gólt, mégis nagy hangsúlyt kell fektetnünk a védekezésünk szervezettségére és szeretnénk ezt is tovább fejleszteni, hiszen óriási a jelentősége. Nem utolsó sorban pedig egy kellemes terhet is a nyakunkba kaptunk, a jó eredményeinknek köszönhetően, – mivel ellenfeleink nagyon zártan és óvatosan játszanak ellenünk – ami igencsak megnehezíti a dolgunkat. Sok mérkőzésen esélyesként fogunk pályára lépni a jövőben és tudjuk, a kötelező győzelmek a legnehezebbek, de továbbra is szeretnénk megfelelni az elvárásoknak – tehát van még tanulnivalónk jócskán.

Melyik mérkőzéseken nyújtott jó teljesítményt a csapat, melyeken okozott csalódást?

Úgy érzem, hogy sok mérkőzésen mutattak jó teljesítményt a fiúk – úgy fogalmaznék, hogy meccsről meccsre fokozatosan tudtunk javulni. A bajnokság elején volt egy hullámvölgy, amikor a csapat még nem tudott teljesen összeállni. Támadásban és védekezésben is akadtak problémáink és nem oldottuk meg a legjobban feladatokat. Ahogy teltek a hetek és következtek a megmérettetések, a szisztematikusan felépített edzésmunka meghozta a gyümölcsét – gondoljunk csak arra, hogy egymás után hét mérkőzést tudtunk hozni. Úgy gondolom, ez hatalmas teljesítmény és ebből is látszik, hogy a csapatnak van tartása, közös célja, a játékosok között pedig példa értékű az összetartás. Nehéz kiemelni egy-egy meccset. Sokat gondolok a csákvári és mezőkövesdi vereségre, melyeket szeretnék elfelejteni – de úgy érzem, ezek a “pofonok” kellettek ahhoz, hogy most itt tarthassunk. Ezek a vereségek lehetőséget adtak arra, hogy az edzői stáb bizonyíthassa hozzáértését és erejét. Büszkén mondom: egy percig sem volt pánik az öltözőben, hanem mindenki 10-14 órát dolgozva kereste a hibákat és a megoldásokat. Talán a Soroksár elleni mérkőzés bosszant leginkább, mert ebben a szakaszban már meg volt a csapatban a kellő tudás a győzelemhez – ezen a meccsen szerintem a koncentráció hagyott alább egy szemernyit és a futball büntetett egy átlövéses gól formájában. Az összpontosítás létfontosságú a labdarúgásban és ha ez bármilyen oknál fogva csökken vagy nem megfelelő, azt az ellenfél azonnal kihasználja. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy pillanatra is levegyük a szemünket a kitűzött célunkról! Összességében elégedett vagyok csapatom teljesítményével és továbbra is azon leszünk, hogy ezt a bajnokság végén is elmondhassam.

Hogyan értékeled az egyes csapatrészeket és az ott játszókat?

Függetlenül attól, hogy a rendelkezésemre álló focistákkal már az elején tisztáztuk kinek, milyen feladatot szánok, egyformán részt kell vállalniuk a védekezésben és a támadások felépítésében egyaránt. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtünk a védekezés tekintetében – ha a játékosok fegyelmezetten és koncentráltan elvégzik a feladatukat, betartják a taktikai utasításokat, akkor ezzel továbbra sem lehet gond. A támadásban még vannak feladataink, de ezt korábban is említettük. A cél, hogy hatékonyabban tudjuk kihasználni és gólra váltani a kidolgozott lehetőségeinket, hiszen helyzeteink voltak – az utolsó lépéssel, a befejezéssel voltak gondok.

Nálunk a CSAPAT a legjobb “játékos” – ennek függvényében pedig mindenkit dobogóra állítanék, hiszen az összes focistám megpróbálta a tőle telhető maximumot nyújtani. Ha nevet kell említenem, akkor Balog Zsoltot emelném ki – aki 35 éves kora ellenére – fiatal játékosokat is megszégyenítő módon, nagyon jól játszott és csapatkapitányként példa értékű munkát végzett az edzéseken, mérkőzéseken egyaránt és nagyszerűen összefogta a sok új játékossal kibővülő csapatunkat.

Ha már a csapatrészeknél tartunk, természetesen a tizenkettedik játékosunkról – szurkolóinkról sem feledkeznék meg, akik bár mérsékelt létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel, mindvégig kitartottak mellettünk és a vereségek után is bíztak bennünk – támogatásukkal óriási erőt adtak a csapatnak, a stábnak és személy szerint nekem is. Köszönöm!