2017. 06. 08. Archív, Archívum – 2017.
A Békéscsaba Labdarúgó Akadémia U-19 II. osztályú csapata 53 pontot gyűjtött a 30 fordulós bajnokságban, mellyel bronzérmet szerzett és csupán egyetlen kevesebb nyert mérkőzéssel maradt le a második pozícióról a Videoton mögött.
Az eredményért járó érmek szépen csillognak majd, melyeket 2017. június 10-én (szombaton) vehetnek át a csapat tagjai. Az egész éves teljesítmény mindenképpen megsüvegelendő és példaértékű, hiszen a 16 csapatos bajnokságban több, igen komoly játékerőt képviselő klub fiataljait utasították maguk mögé.
A bajnokság alakulásáról és a szezon végén zajló további történésekről Marik Lászlót kérdeztük.
– Egy jó hangulatú csapatfotózásra gyűltetek össze. Mi az apropója az eseménynek?
– Szerettünk volna örök emléket állítani a bronzérmes csapatnak, ezért is gyűltünk ma össze teljes díszben, hogy a fotókból aztán egy tablót is készíttethessünk. Sajnos vannak hiányzóink, de a labdarúgók nagy része azért el tudott jönni.
– Hogy alakult a bajnokság, miként sikerült elérni ezt a kitűnő eredményt és milyen volt a mezőny?
– A tavalyi év elején az MLSZ átalakította az utánpótlás bajnokságokat és a nyolc nagy kiemelt akadémiát elszeparálták, amelyek teljesen külön, egy mini bajnokságot játszottak egymás között. A többi csapatot szétosztották másod-, illetve harmadosztályra. A másodosztály – ahol mi is szerepeltünk – tizenhat csapat részvételével, harminc fordulót lejátszva döntötte el egymás között a helyezések sorsát. Nagyon komoly mezőny gyűlt össze, ahol ellenfeleink között volt például a Videoton, az Újpest, a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Vác is, de sorolhatnám még a többieket is. Igen sok utazással járó év áll mögöttünk, hiszen gyakorlatilag az egész országot oda-vissza, többször is keresztül buszoztuk. Lényeges megemlíteni, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny és talán csak Szeged, valamint a Szolnok lógott ki lefelé a sorból – egyébként bárki-bárkitől képes volt pontot-pontokat rabolni. Az eredményünk összességében bravúrosnak mondható – bár már ősszel is a harmadik helyen álltunk -, de tavasszal már rengeteg problémával kellett megküzdenünk. A végeredmény mindenképpen örömteli, bár az elénk kerülő akadályok majdnem az érmünk elvesztését okozták. Utólag visszatekintve azonban minden szép és jó, hiszen játékosaink közül Ilyés, Zahorán, Kmetykó, Láza stabilan, kezdőként végigjátszották az NB3-as tavaszi szezont is, illetve a Pilán Márkó tavaszra mindenképpen az első csapat egyik alapemberévé nőtte ki magát. Ők még mind ifista korúak, de ennek ellenére alig-alig, illetve Pilán Márkó egyetlen percet sem játszhatott az ifiben.
– Milyen egyéb tényezőkkel kellett megbirkózni menet közben?
– Mindenképpen nehezen megoldható feladatot jelentett, talán a legjobb fiatal játékosaink helyettesítése, hiszen ők már fel tudtak kerülni a felnőttek közé is – de végülis ez a lényege az egész utánpótlásképzésnek, így ezt abszolút örvendetesnek tartom. Sajnos a szezonban több súlyosabb sérülésünk is volt: ősszel Gyönös Alex térdszalag-szakadást szenvedett, valamint Serbán Eriket is a térdével kellett operálni. Mind a ketten alapjában véve meghatározó egyéniségei voltak az őszi csapatnak, így tavaszra a pótlásuk rendszeresen okozott fejfájást. Menet közben egyébként többen is lemorzsolódtak azok közül, akiket nyáron igazoltunk, de iskolai elfoglaltságok (pl. érettségik) miatt is nélkülöznünk kellett játékosokat. A végére igencsak elfogytunk, volt olyan mérkőzésünk ahol mindössze ketten ültek a cserepadon.
– Hogyan tovább, mik a tervek?
– Ennek a csapatnak jó része jövőre is ifista marad, tehát az 1999-es születésűek folytatják az U19-ben. Hozzájuk csatlakoznak majd az U17-ből, a 2000-es születésű srácok, illetve néhány igazolást is próbálunk majd erősítésként megejteni. Az 1998-asok közül Kmetykó, Zahorán és llyés már a felnőtt kerettel készül majd, a többieknek pedig valószínűsíthetően a Megye I-es bajnokságra vonatkozóan tesz ajánlatot a klub.
– Szeretnénk köszönetet mondani elsősorban a stáb minden tagjának, hiszen nélkülük ezt az eredményt egészen biztosan nem sikerült volna elérni. Köszönjük Miklya Zoltánnak, aki lelkiismeretesen – sokszor a srácok kedvében járva – dolgozott és tette a dolgát nap, mint nap. Hálásak vagyunk Papp Károlynak, aki erőnléti edzőként nagyon-nagyon komoly munkát végeztetett el a fiúkkal, amellyel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy biztos vagyok abban, jónéhány csapat sok-sok játékosa nem is vállalta volna. Fizioterapeutánk, Knyihár János felé is szeretnénk kifejezni köszönetünket, aki masszőrként segítette csapatunkat a mérkőzéseken, illetve Sipka Gábor felé, aki a napi munkában vállalt oroszlánrészt és a mindennapos edzéseken gyúrta és segítette labdarúgóink munkáját. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni a csapat tagjainak is, hiszen nagyon lelkesen és becsületesen végezték a dolgukat, elképesztően nagy munkát végeztek el, amelynek így meg is lett az eredménye. Egészen az utolsó pillanatokig ki kellett tartaniuk és még az utolsó, Szolnok elleni mérkőzés előtti héten is, a kőkemény edzésmunkát becsülettel elvégezték, hogy még a végén is meg tudjuk adni magunknak az esélyt.
Kapcsolódó hivatkozás:
http://adatbank.mlsz.hu/index/15/0/14977/30.html
Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/
Közösségi média