A történelem, a statisztika és a hazai pálya mind velünk vannak a Swietelsky Haladás elleni bajnoki mérkőzés előtt. Íme, néhány megmásíthatatlan adat a két csapat közös előéletéből. Már csak azért is érdemes egy kicsit bogarászni ezeket, mert beszédesek. Kiderül belőlük, hogy egyébként két teljesen hasonszőrű klubról van szó.
Hiszen a szombathelyiek az ország nyugati határszélén kísértetiesen hasonló utat jártak be, mint mi a keleti végeken. Hol kiestek az NB I-ből, hol visszajutottak. Élvonalbeli tapasztalatuk ugyan nagyobb, mert kisebb-nagyobb szünetekkel 1936 óta 59 szezont töltöttek el a magyar bajnokság élvonalában, mi csak 1974-ben csatlakoztunk a legjobbakhoz. Azóta szinte párhuzamos a két csapat életgörbéje. A Haladás 2004 és 2008 között nem volt tagja a magyar elit ligának, a mi kényszerpihenőnk 2005-től tartott egészen mostanáig.
Nekünk az idei a 25. szezonunk az első osztályban, a Haladás ez idő alatt 32-szer volt tagja az élvonalnak.
Abban is hasonlítunk egymásra, hogy mind a két csapatnak egy harmadik helyezés a legjobb bajnoki eredménye. Mi a 1993/94-es, a Haladás a 2008/09-es szezonban tudott felállni a dobogóra.
Az élvonalban eddig összesen 38 mérkőzést játszott a két csapat egymás ellen. A hazai mérlege mind a két csapatnak kiváló, emiatt az összesített tabella is teljesen kiegyenlített.
A Békéscsabán lejátszott 19 bajnoki mérkőzés statisztikája: 11 győzelem, 6 döntetlen, 2 vereség. A gólkülönbség 32-19.
Szombathelyen ugyanez a statisztika: 12 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség. A gólkülönbség: 31-14.
Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 38 mérkőzésen 14 győzelem, 10 döntetlen és 14 vereség. A gólkülönbség: 46-51.
Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Haladás 5-1 (1993/94).
Ezek a számok azt mutatják, hogy a két csapat a saját pályáján lényegesen eredményesebb volt ellenfelénél, mindkét együttes életében nagy előny a hazai pálya. Újoncként, az 1974/75-ös bajnokságban, első NB I-es békéscsabai meccsünkön 0:0 volt az eredmény, utolsó NB I-es meccsünkön, a 2003/04-es szezonban 2-0 állt a békéscsabai stadion eredményjelzőjén a mérkőzés végén.
Most mi leszünk itthon, mi játszunk hazai pályán – ott, ahol általában jól megy nekünk a Haladás ellen. És nem azért, mert mi jobban ismerjük a saját pályánkat, mint ők – hanem azért, mert a Kórház utcában játékosaink mindig maguk mögött érezték a csabai, a Békés megyei embereket. Régen akkor is így volt, ha nem ment jól a csapatnak.
A csökkentett létszámú bajnokság lényegesen nehezebb, mint a 16 csapatos volt. Sokkal kevesebb lehetősége van a csapatoknak kijavítani saját hibáikat. Nekünk van mit kijavítanunk! Még csak egy győzelmünk van! Jöjjenek tehát minél többen ki a stadionba és szurkolásukkal segítsék játékosainkat, hogy megszerezzük újabb pontjainkat! Lehetőleg mind a hármat! Ez pedig nem megy a közönségünk, szurkolóink nélkül!
Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!
Közösségi média