2016. 02. 22. Archív, Archívum – 2016.
Kezdjük talán egy szép emlékezéssel. 2015. szeptember 26-án, körülbelül este nyolc órakor, amikor Fábián Mihály játékvezető lefújta a Videoton elleni bajnoki meccsünket a Kórház utcában, jókedvűen beszélgető drukkerek indultak hazafelé Békéscsabán. Mégpedig azért, mert Viczián (23. perc) és Calvente (45. perc) góljaival már az első félidő végére kialakult a végeredmény.
Normál menetben egy Videoton elleni hazai győzelem nem jelentett volna különösebb szenzációt, hiszen ez általában jellemző volt a korábbi bajnokságokban. Mindenesetre hazai mérlegünk a fehérváriakkal szemben abszolút pozitív volt: 27 mérkőzésen 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28. Ehhez jött ezen a kellemes őszi kora estén egy újabb győzelem és két lőtt gól. Pedig ez a mérkőzés egyáltalán nem illett bele a „normál menet” kategóriába, hiszen mégiscsak az NBII-ből második helyen feljutó csapat és az előző NBI-es bajnok játszott egymás ellen – ráadásul nekünk pontosan tíz esztendőt kellett várnunk az NBI-es tagságra. Mégis megtettük, megvertük a Videotont. Egyébként rendkívül tanulságos volt a tabella állása a tizedik forduló után: 11. Videoton 9 szerzett ponttal, és 8-13-as gólkülönbséggel, 12. Békéscsaba 7 szerzett ponttal és -11 gólkülönbséggel. Persze akkor sem gondolta senki komolyan, hogy az ország legjobban menedzselt csapata a végjátékban is a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – de tény, hogy akkor már tíz forduló óta tartott a bajnok vesszőfutása. Szerencsénkre, amikor hozzánk jöttek, akkor még lefele tartottak a lejtőn.
Nyilván nem véletlenül. Röviden a tények: miután a portugál Joan Manuel Carrillo vezette Videoton megnyerte a bajnokságot 2015-ben, az edzőt menesztették és a francia Bernard Casonival kezdték meg a felkészülést az következő szezonra. Ideje hamar kitelt, mindössze öt fordulón keresztül irányította a csapatot. Nem csoda, hiszen akkor a bajnokcsapat a megszerzett három pontjával csak azért nem állt a kieső helyen, mert neki volt a legjobb negatív gólkülönbsége (-4). A szintén három pontos, 11. helyen álló a Békéscsabának (-8), a 12. Diósgyőrnek (-9) volt. Augusztus közepéig tartott a francia edző szolgálata, átmenetileg egyik pályaedzője, Pető Tamás követte a kispadon, akinek eggyel több, hat forduló jutott, a 11. forduló után 12 ponttal, de még mindig negatív gólkülönbséggel adta át a csapatot október elején Horváth Ferencnek. Vele azért lényegesen acélosabb lett a gárda, hiszen 20 forduló után már az ötödikek voltak, 30 ponttal, immár pozitív gólkülönbséggel (22-20) és mindössze négy ponttal elmaradva a második helyezett Újpest gárdája mögött. Stabil, feltörekvő csapathoz megyünk tehát. (Az első fordulóban: Újpest-Videoton 1-0. Békéscsaba-FTC 0-1.)
Mi továbbra is a 12. helyen szerénykedünk, de nem adjuk fel – amíg van esélyünk, addig bizakodunk!
Miből táplálkozik bizakodásunk? Egyrészt az örök optimizmus biztató jeleket találó képességéből, amelyik képesség persze nem szakmai alapokon nyugszik – sőt, ezek olyan jelek, amelyeket egyáltalán nem kell figyelembe venni az esélyek latolgatásánál. Ugyanakkor viszont tényleges, valóságos események különös összekapcsolásából adódnak. Nézzünk egy ilyen jelfűzért: ezen a mérkőzésen azzal a csapattal találkozunk, akit a legbiztosabban győztünk le az idei bajnokságban, akik ellen még a mutatott játék is azt sugallta, hogy jó irányba haladunk. Az is tény, hogy ebben a bajnokságban első győzelmünket éppen Felcsúton – a Pancho Arénában szereztük meg. A kákán csomót keresőknek pedig ajánlom a figyelmébe a szerencsefaktort, mint az egyik legfontosabb sikertényezőt. A Puskás Akadémia ellen a szerencse velünk volt, a győztes találatunk öngól volt. És a legfontosabb – aminek nincs semmilyen valós előzménye – az a tény, hogy erre a mérkőzésre a 21. (nyerő szám) fordulóban kerül sor. Tehát a 21. fordulóban egy általunk magabiztosan legyőzött csapattal mérkőzünk – abban a stadionban, ahol a szezon egyetlen idegenbeli győzelmét arattuk. Persze, hogy nyerünk! Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik így gondolkoznak totózás közben, általában nem nyernek egyetlen fillért sem.
Aki győzni akar, annak egészséges, lelkileg-szellemileg és fizikailag jól felkészített játékosokra van szüksége. Olyanokra, akik képesek valóságra váltani a jelek üzenetét, akik gondolkodásban, cselekvésben felkészültek a feladat megoldására.
A Fradi elleni mérkőzésen, különösen a második félidőben, voltak a játéknak olyan pillanatai-percei, amikor kiegyenlíthettünk volna. Passzhibák, pici bizonytalanságok akadályozták meg, hogy gólt szerezzünk. Az esélyt az ellenfelünk azzal adta meg nekünk, hogy megelégedett az egy belőtt góllal, nem ambicionálta további találatok elérését. Nekünk élni kellett volna ezzel a lehetőséggel! Sajnos, nem sikerült.
A Videoton, amelyik legalább olyan erős játékoskerettel rendelkezik, mint a Fradi – nem fog ebbe a hibába esni, ők biztosan annyira meg akarnak verni bennünket, amennyire csak tudnak. Azonban ennek a motivációnak is lehet pozitív hozama számunkra! Különösen akkor, ha a mérkőzés elején sikerül hatástalanítanunk a játékukat. Ha a mi gólelkerülési törekvéseink szerint zajlik a találkozó, ha helyzetekig sem engedjük jutni az ellenfelet, illetve ha mégis odakerülnének, akkor kapusunk hárítana. Ha ezt a helyzetet sokáig fenn tudnánk tartani, akkor tulajdonképpen a mi akaratunk érvényesülne és ugye az a csapat szokott győzni általában egy mérkőzésen, amelyik rákényszeríti ellenfelére az akaratát.
Ehhez persze egészen biztosan szükségünk lenne eddig sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt hiányzó játékosainkra is. Calvente betegsége után már felépült, a héten együtt készült a csapattal – bár állapota még mindig bizonytalan. Nathan Eccleston játékengedélye rendben van, de betegséggel bajlódott, miként Takács Péter és Vadász Viktor sem volt teljesen egészséges, Thomas Piermayr pedig eltiltását töltötte a Fradi ellen. Állapotuktól és Zoran Spiljak vezetőedző döntésétől függ pályára lépésük. Az utazó keret pénteken reggel egészen biztosan véglegessé válik, hiszen a közös reggeli után buszra ül együttesünk és Székesfehérvár felé veszi az irányt, így a délutáni edzést már ott bonyolítják.
Bármilyen vereségtől eltérő eredménnyel térnénk haza a Fejér megyei túráról, annak biztosan lenne közönségvonzó ereje, ami valószínűleg meglátszana a legközelebbi hazai mérkőzésünk látogatottságán is, mert akkor a szurkolóink jelenlétükkel bebizonyíthatnák, hogy nem csak értik, hanem élik is csapatunk szlogenjét: Együtt erősebbek vagyunk!
Kapcsolódó hivatkozás:
http://www.vidi.hu/2016/02/18/kozel-12-ev-utan-gyozhetjuk-le-ismet-bajnoki-meccsen-a-bekescsabat.html
Közösségi média