A bejegyzés kalkulált olvasási ideje 346 másodperc.
Ezen a héten újra egy olyan csapathoz látogatunk, akivel szemben nem mínuszos az idei mérlegünk, sőt ha ide vesszük az utolsó Fáy utcai mérkőzésünket is, az sem negatív. Az utolsó két bajnoki meccsünk az MTK ellen döntetlen lett, mindkétszer 1-1 volt az eredmény. Hazai pályán 2015. október 3-án, az első kör utolsó mérkőzésén, a 11. fordulóban alakult ki ez a végeredmény. Idegenbeli döntetlenünket a 2004/2005-ös szezonban értük el. De gyorsan térjünk vissza a jelenhez.
Nehéz sorsolásunk ellenére akár azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán nem sikerült rosszul a három felvonásos bajnokság utolsó két fordulója. Hiszen a Ferencvárostól hazai pályán kikapni 1-0-ra az idén nem kifejezetten szégyen, viszont döntetlent (1-1) játszani a tavalyi bajnok Videotonnál kifejezetten jó teljesítményt jelent.
Nos, egy normális bajnokságban az MTK otthonában történő pontszerzés nagyon jó teljesítménynek számítana. Az idei bajnokság azonban számunkra már régen nem nevezhető normálisnak, egy ideje már extrém körülmények között játszunk. Állandósult a pontszerzés feltétel nélküli kényszere – sőt, lassan már csak a mérkőzésenként megszerezhető maximális pontszám begyűjtése támogathatja bennmaradási álmainkat! Mert álmainkat még nem vesztettük el, álmaink még lehetnek! Az MTK elleni mérkőzést is beszámítva még 26 pontot lehet gyűjteni ebben a bajnokságban – úgyhogy minden megszerzett egység igen sokat nyomhat a latba a végelszámoláskor.
Tizenkét győzelmi kényszer alatt játszandó mérkőzés vár tehát ránk, lehet-e egyáltalán ezt a feladatot teljesíteni? Ha lehet, akkor ez mindenképpen csak úgy lehetséges, ha a főszereplők mindig csak az előttük álló mérkőzésig gondolkodnak Előre (!). Egy pillanattal, egy centiméterrel sem tovább. Sőt, amíg a mérkőzés nem kezdődik el, eszükbe sem jut a vége, csak a kezdőrúgás! Fejükben pedig folyamatosan az a taktika jár, amit az éppen következő kilencven percre közösen kieszeltek. Mert olyan feladatsor megoldása előtt áll a csapat, melyet csak teljes gondolati, fizikai és lelki harmóniában, a mérkőzésen pedig ihletett állapotban játszva lehet teljesíteni. Ez tényleg lehetetlen küldetésnek látszik! A Mission Impossible című filmekben Tom Cruise-nak mégis sikerül a lehetetlen küldetéseket megoldania!
A filmvilág egyik klasszikusa ómennek persze nem rossz, hiszen a művészet általában megelőzi saját korát, az alkotások és a jelen közötti szürrealizmus kifejezetten gyakori, ám igazságaik mégis bekövetkezhetnek, bekövetkeznek. (Orwell 1948-ban írta meg 1984 című könyvét, Mad Max harcát az ivóvízért, az üzemanyagért a sivataggá vált Földön pedig 1979. április 12-én láthatták először a szerencsés nézők. Na, ugye!)
De maradjunk az MTK elleni mérkőzésnél. Mi lehet az esélyünk záloga? Az egyik, hogy talán az utolsó olyan meccsünk, amelyen ha nem szerezzük meg mind a három pontot, még nem szállunk el végérvényesen. De mégiscsak jobb lenne ezt az opciót a bajnokság utolsó mérkőzéséig megtartani. A téli átigazolások legfontosabb hozadéka, hogy Vukasin Poleksic személyében az NBI egyik legtapasztaltabb, legjobb kapusa került az Előréhez. Nemzetközi klubtapasztalatait a Lecce-ben, magyar klubtapasztalatait a DVSC legjobb szezonjaiban (BL, EL meccsek) válogatott tapasztalatait pedig Jugoszlávia (egyszeres) és Montenegro (22) válogatottjainál szerezte. A maga posztján abszolút alkalmas a feladatra. Egy focicsapat kapusa sohasem egy tizenegyed része a focicsapatnak, sokkal inkább fele részének mondhatnánk. Több okból is: a csapatban egyedül ő érhet kézzel a labdához, a többi tíz játékos meg nem, már csak ezzel az egy ténnyel pontosan két teljesen különálló részre választható egy focicsapat. De ő a gólelkerülés vezére, irányítója, akinek a fizikai képességei mellett a vezetői képességei legalább olyan fontosak. Ugyanis irányítania kell gyakorlatilag az egész csapat védekezését. Komplett játékos, nagy feladatok megoldására képes.
A sikeres mérkőzések másik feltételét a labdát lábbal rúgó tíz játékos pályán nyújtott teljesítménye jelenti. Ami biztos, hogy Laczkó Zsolt az MTK ellen nem léphet pályára (Felcsúton történt két sárgalapos kiállítása miatt) míg Borbély Bálint beteg volt a héten, így Ő sem tud ezen a meccsen segíteni. A feladatot nélkülük kell megoldania az együttesnek – mely sikerülhet is, figyelembe véve, hogy az elmúlt két mérkőzésen hét alapember mindkét találkozón pályára lépett. A kezdőcsapatokat négy helyen változtatta meg Zoran Spisljak vezetőedző és mindkét meccsen kimerítette mindhárom cserelehetőségét is. Tehát 18 játékos van folyamatosan tűzben tartva – akik bármikor pályára léphetnek, akik egymásra vannak utalva, akiknek bízniuk kell egymásban, akiknek kivétel nélkül egyformán kulcsszerepük van a csapat eredményességében, mert edzőjük és ők maguk is tudják: Együtt Erősebbek Vagyunk!
Csapatunk egyébként már pénteken buszra száll, hogy az utazást teljesen kizárja a hátráltató faktorok közül. Az előzetes visszajelzések és a rendelkezésünkre álló tiszteletjegyek mennyiségének nullázódása miatt előre láthatólag mintegy 40-50 Előre szimpatizáns kíséri el a Lilákat, illetve látogat ki a Ilovszky Rudolf Stadionba – így aztán szerencsére nem leszünk egyedül! Köszönjük!
A mérkőzésről természetesen – a már megszokott módon – élőben jelentkezünk és közösségi oldalunkon folyamatos, fényképes kommentárral tájékoztatjuk az itthon maradtakat.
Közösségi média