Címkézett bejegyzés

2015. 01. 30.   Archív, Archívum – 2015.

A felkészülési időszakot kiemelten fontosnak tartja a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja, ezért 2014. január 16-án (pénteken) délután Zoran Spisljak és Purguly Árpád bemutató edzést tartottak, melyen a megyében és Békéscsabán dolgozó, utánpótlásért felelős szakemberek vettek részt. A szakmai stáb szeretné elérni, hogy már ebben az időszakban, előre egyeztetett formában és szinkronban a NB II-es csapat módszereivel folytatódjanak a fiatalok foglalkozásai. Tekintettel arra, hogy Békéscsabán minden ifjú labdarúgó számára adott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak az első csapatban, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon és formában zajlanak a számukra szervezett tréningek. A találkozóra a partner egyesületektől érkeztek kollégák: Gyula, Orosháza, Szarvas, Mezőberény, Körösladány városokból. Az eseményt Belvon Attila – az U17-es válogatott edzője – is megtisztelte jelenlétével. A székház vadonatúj társalkodójában szakmai előadással folytatódott a program – ahol a vezetőedző hangsúlyozta a periodizáció fontosságát és jelentőségét -, majd a résztvevők feltehették kérdéseiket, felvetéseiket is. Az esemény kötetlen beszélgetéssel zárult, ahol az összegyűltek meglepetésszerűen és közösen köszöntötték Zoran Spisljak vezetőedzőt 50. születésnapja alkalmából.

A pénteki történésekkel kapcsolatban, a témában talán legilletékesebb Marik László – a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás szakmai vezetője nyilatkozott.

Nagyon örültünk az utánpótlás részéről a lehetőségnek, hogy a vezetőedzőnk egy ilyen szakmai programmal segítette munkánkat és szeretnénk, ha a jövőben több ilyen közös rendezvényünk is lenne. Nagyon fontosnak tartjuk a belső edzőképzést, így ezeket a szakmai tréningeket próbáljuk nyitottá tenni a környező partner klubok számára is, hogy számukra is első kézből juthassanak el az információk, ezáltal folyamatosan meg tudják újítani edzésterveiket. Lényeges, hogy a felnőtt és utánpótlás csapatok filozófiája szinkronban, egy irányba, azonos felfogással haladjon előre. Szintén pozitív dolognak tartjuk, hogy a klub vezetőedzője ilyen közel kerül az utánpótlás csapatok trénereihez, akik első kézből juthatnak megfelelő instrukciókhoz és azt is láthatják, hogy az edzések nem ötletszerűen zajlanak. Minden egyes foglalkozást igen komolyan meg kell tervezni, valamint fokozatosan egymásra építeni – erről láthattak vendégeink egy hasznos prezentációt, előtte pedig egy bemutató edzést. A tervek elkészítése és gyakorlati kivitelezése aprólékos munka, a legfőbb alapja, hogy a játékosok teljesítményét számszerűen mérni kell és ezeket az adatokat megfelelő, strukturált, lekérdezhető formában rögzíteni. Ebből a szempontból könnyebb a helyzetünk, mivel Polar és fotocellás rendszerrel is rendelkezünk, ezt szeretnénk tovább fejleszteni közösen, a felnőtt csapattal. A partner klubjainknak is igyekszünk majd segíteni: egyrészt adatszolgáltatással, másrészt akár megfelelő szervezés esetén “kitelepülhetünk” egy-egy felmérés erejéig. A rögzített adatokból pedig egyértelműen látható, hogy az adott focista milyen állapotban van, mennyit és hogyan szükséges fejleszteni ahhoz, hogy a kitűzött célt elérhesse kondicionális-, technikai- vagy taktikai képzésben is. A felnőtt csapatban nagyon tudatos munka folyik és ezt szeretnénk teljes mértékben applikálni az utánpótlás csapatainkra is.

Úgy érzékelem, hogy a megfelelő információk igen fontosak. Egy komplett adatbázist szeretnétek felépíteni?

Lényegében, igen. Hihetetlenül fontos, hogy megfelelő adatokkal rendelkezzünk – látnunk kell, hogy egy-egy játékos akár szezonon belül, akár idényről-idényre milyen mértékben fejlődik. Amennyiben 10-12 éves kortól rendelkezésre állnak a számok, akkor kiválóan látható, hogy milyen munkát végeztünk – illetve az is, hogy a labdarúgó hova juthat majd felnőtt szinten. Terveink között szerepel, hogy megfelelő minőségű videó kamerákat is “szolgálatba állítsunk” – ez tovább segíthetné a munkánkat, mert a rögzített edzések, mérkőzések segítségével vizuálisan is rámutathatnánk az esetleges hiányosságokra és akár referencia anyagokat is készíthetnénk.

Láttatok már hasonló bemutató edzést, előadást? Mennyire tudjátok majd a gyakorlatban is hasznosítani az itt szerzett információkat?

Nagyon kevés ilyen jellegű foglalkozásról hallottam eddig – ahol egy klub vezetőedzője konkrétan az utánpótlás szakembereknek tartott volna előadást, gyakorlati útmutatást. Természetesen tudunk NB I-es klubokról, ahol rendszeresek a hasonló rendezvények – de nagyon-nagyon jó dolognak tartom, hogy Zoran hajlandó segíteni és együtt dolgozni velünk. Úgy gondolom, hogy lehet jövője a dolognak és amennyiben megfelelő időközönként meg tudjuk ezt ismételni, akkor a gyakorlati hasznát is meg fogjuk érezni. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az utánpótlás edzők, rajtuk keresztül pedig a játékosok is érezhetik, hogy a felnőtt csapat és a klub az övék is – ezt az összetartozást kell erősítenie ezeknek az összejöveteleknek!

Légy szíves számolj be az utánpótlás helyzetéről, céljairól és eredményeiről!

Jelenleg 28 alkalmazott (edzők, kapusedzők, erőnléti edzők, felmérésekért felelős szakemberek, gyúró, orvos, fizioterapeuta) dolgozik az utánpótlásban és 450 játékosunk van a rendszerben. Óriási munka az egész folyamatot koordinálni és szervezni. Tavasztól-őszig könnyebb a helyzetünk, mert a pálya ellátottságunk ebben az időszakban sokkal jobb, mint télen a terem lehetőség, amely elsősorban a kisebbeknél lényeges kérdés – a nagyobb gyerekeknél már nem okoz ez gondot. Több tornatermet is használunk ilyenkor, így ilyenkor egy kicsit szétszórtabban boldogulunk. A munka megfelelően folyik: január elejétől megkezdték a csapatok a felkészülést, illetve a kisebbeknél folytatódnak az edzések, hiszen ők egészen december 19-ig tevékenykedtek – náluk a teremtornák és a futsal időszaka van. Elindult a HLSZ Ligakupa sorozata is a 16 és 18 éves korosztály számára. Itt az első mérkőzésen már túl vagyunk – Nyíregyházán a 18 éveseink 3-0, a 16 éveseink pedig 7-4 arányban győzedelmeskedtek. Az U-21 is elkezdi a héten a felkészülést, ezerrel készülünk a tavaszi folytatásra és bízunk benne, hogy ki tudjuk harcolni a feljutást az NB I-be.

Egyébként komoly átszervezés alatt van a magyar utánpótlás versenyrendszer – bár pontosan még nem tudjuk milyen módon. Az szinte biztosra vehető, hogy az U14 és 15-ös bajnokságban egycsoportos NB I lesz. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi keleti- és nyugati csoport 8-8 helyezettje alkotja majd a következő szezon résztvevőit, tehát nem lesz feljutás az idén az NB II-ből. Jelen pillanatban összesítésben a keleti csoport 5-6. helyén állunk – szerencsére sok pontunk van, mert mindkét csapatunk jól szerepel – a 4. és 8. pozíciót foglaljuk el. Úgy gondolom, hogy a jó szereplés tavasszal is elvárható és teljesíthető – így egy komoly bajnokságban kezdhetjük majd a következő szezont. Jelen állás szerint átszervezik az U16 és U18-as bajnokságokat is – bár ezek még nem százszázalékos információk – de valószínűleg a jelenlegi 15 akadémia és egy újabb csapat alkotja majd a következő bajnokságot. Ha ez így alakul, akkor mindenféleképpen itt is két NB I-es csapatunk lesz, valamint az U-21-es csapat kiharcolhatja a bajnokságban két további felső korosztálynak is a jogot. A legjobb esetben még az is előfordulhat, hogy minden 14 év feletti korosztályunk az NB I-ben szerepelhet majd.

Hát ez tényleg jól hangzik! Hogy érzed a felnőtt csapat esélyeit az első osztályba jutással kapcsolatban?

Biztos, hogy nagyon nehéz lesz – de bízom a csapatban és abban a munkában, amit a szakmai stáb végez. Eddig két új igazolás volt, szerintem mindkét érkező focista segíthet céljaink elérésében. Bízom a feljutásban, hiszen kilenc mérkőzést itthon játszunk majd és ez valamilyen szinten egy kis előnyt jelenthet. Már ősszel is látszott, hogy a szisztematikus munkának köszönhetően, mérkőzésről-mérkőzésre lépett előre a társaság és szerintem, a már magasabb szintről elkezdett felkészülés, valamint a megfelelő körülmények (pl. törökországi edzőtábor) is segíteni fognak ebben. Figyelembe véve az ellenfelek erősítéseit, véleményem szerint négy csapat kerülhet az első két hely közelébe: Mezőkövesd, Vasas, Gyirmót és Békéscsaba.

Belvon Attilát – az U17-es válogatott edzőjét telefonon értük el, aki az alábbiak szerint nyilatkozott a békéscsabai programról.

Úgy érzem, hogy egy igen hasznos és színvonalas délutánt töltöttünk el Békéscsabán. Az a fajta periodizáció, amelyet Zoran is alkalmaz, nem volt ugyan ismeretlen számunkra, – hiszen a válogatottaknál is megjelent már ez a fajta módszer -, azonban egy alapos, precíz, mindenre kiterjedő előadást hallhattunk. Az elhangzottakból teljes mértékben kiderült, hogyan kell egy felkészült edzőnek a játékosokkal bánni és foglalkozni a mindennapi felkészítésükkel. Úgy gondolom, egy igen értékes, hasznos nap volt és az előadás után arra gondoltam: nem véletlen, hogy a Békéscsaba jelen pillanatban a második helyen áll az NB II-es bajnokságban és esélyes a feljutásra is. A szisztematikus munka előbb-utóbb meghozza a várt eredményt és feljutás esetén szerintem stabil NB I-es csapattá válhat a lila-fehér alakulat.

Az utánpótlás szempontjából – úgy gondolom -, hogy az auditálásnál a Békéscsaba is kap olyan impulzusokat, amelyekkel felzárkózhat a nagyobb akadémiákhoz és kidolgozhat egy olyan programot, amellyel meg tudja tartani a tehetséges fiatal játékosokat – hiszen, valljuk be őszintén – az akadémiák ilyen szempontból még előrébb tartanak és bizony elcsábítgatják a gyerekeket azokból a kisebb műhelyekből, ahol 14-15 éves korig képezték őket. Nyilván ennek több összetevője is van, de bízom benne, hogy a Békéscsaba is hasonlóan jól fog dolgozni és megvalósítják, hogyan lehet a játékosokat a felnőtt csapat felé áramoltatni. Amennyiben ezt sikerül elérni, akkor nem lehet probléma és reményeink szerint a viharsarki klub olyan fényében fog tündökölni, mint ahogy tette azt régebben.

A válogatott stábja jövő hét hétfőn vagy kedden Békéscsabára utazik és meglátogatjuk az akadémiát. Beszélünk az edzőkkel és próbáljuk a személyes kapcsolatot tovább építeni, információt szerzünk a tehetséges játékosokról, valamint megfigyeljük a munkamódszereket is. Próbálunk kölcsönös kommunikációt folytatni, amely mindkét fél részére előnyökkel járhat.

Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál és további sok sikert kívánunk a munkádban is!

2015. 01. 15.   Archív, Archívum – 2014.

Időpont:
2014. december 14. (vasárnap) 16:00 órától

Helyszín:
Békéscsaba, Szent István Egyetem tornacsarnoka

Figyelem! A feltüntetett időpontok változhatnak és a változtatás jogát fenntartjuk.

2014. 11. 08.   Archív, Archívum – 2014.

A csapat megmutatta valódi erejét.

Mindenki, aki pályára lépett szombaton, nagyon fegyelmezetten és alázatosan játszott. Ebben a kiegyensúlyozott bajnokságban biztos lesznek még meglepetések, ezért minden mérkőzésre maximálisan koncentrálva kell pályára lépnünk – amit ismét sikerült elérnünk úgy, hogy az utóbbi időben sikeresen szereplő csapatból három helyen kellett változtatnunk az összeállításon. Mindez a csapategységnek köszönhető, amit tudatosan építünk és az eredmények minket igazolnak. A sok háttérben elvégzett munka nem hiába való – ezen a mezsgyén és ezzel a lendülettel kell tovább dolgoznunk, hogy azon a maratonon, amin elindultunk sikerrel érjünk célba!

Szurkolói mobil fotó. Forrás: Facebook.

A pályán elért siker nagyszerű érzéssel töltött el minket, de külön öröm volt számunkra, hogy szurkolóink is kezdenek visszatalálni a csapathoz – ez a hétvégi bajnokin plusz erőt adott. Tudtuk, hogy a Viharsarokban vannak fanatikus szurkolók és nagyon nagy öröm volt találkozni velük – mert EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK!

Együtt erősebbek vagyunk!

2014. 11. 13.   Archív, Archívum – 2014.

„A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk.”

Feljutó helyen zárják a 2014-es évet a lilák és bár még nem kaptak szabadságot labdarúgóink – hiszen a Liga Kupa középdöntők még hátra vannak – minden esetre kíváncsiak voltunk, hogy látja a mester a bajnokságban elvégzett munkát, milyen esélyekkel és tervekkel számolhatunk?! Úgy vélem, hogy szeptemberben senki sem fogadott volna arra, hogy az élmezőny közelében végzünk. Nem beszélve a Liga Kupában eddig elért sikerről – a csapatépítés és a fiatal játékosok integrálásának időszakában mindenképpen várakozásokon felüli teljesítményt nyújtott a csapat.

Az őszi idényben 30 pontot gyűjtöttetek – a mérleg: 10 győzelem, 5 vereség és plusz ötös gólkülönbség. Milyen tervvel vágtatok neki a bajnokságnak és mi volt az oka a gyengébb szezonkezdésnek?

Több célunk is volt: rövid-távon egyértelműen az, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akiket egy csapatba építve esélyünk lehet a feljutásért való küzdelemben. Középtávú célunk a fiatalok vissza csábítása Békéscsabára és a saját utánpótlásunkban nevelkedett, arra érdemes játékosoknak megadni a lehetőséget, hogy bizonyíthassák tehetségüket, valamint hogy számíthat rájuk az klub. Hosszú távon természetesem a feljutás és egy stabil NB I-es csapat megteremtése – a békéscsabai stílus megformálása, ehhez igazítva az utánpótlás nevelést is – mivel úgy gondoljuk, hogy a legtöbbet saját nevelésű játékosokból profitálhatunk. Miközben dolgozunk céljaink eléréséért, tisztában vagyunk azzal, hogy igazán erősek, stabilak csak szurkolóinkkal együtt lehetünk. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél többen látogassanak mérkőzéseinkre és minden generáció érezze magának a csapatot – legyen ott velünk testben-lélekben egyaránt, hiszen: “Együtt erősebbek vagyunk”!

Nem mondanám, hogy gyengén kezdtünk – a hazai mérkőzéseket egy kivételével hoztuk – én inkább hullámzónak nevezném az indulást, ami egy új csapat és stáb találkozásánál természetesnek mondható. Tény, hogy nagyon oda kellett figyelnünk a rajtnál, de rengeteg elemzéssel és munkával sikerült megtalálnunk azt a játékrendszert, amely a csapat tagjai számára könnyen adoptálható és nem utolsó sorban eredményes is.

Szerinted a legjobb csapat zárt az első helyen? Milyen téren szükséges még javulnotok?

Nálam mi vagyunk az első helyen, mert az a handikep – teljesen új játékosok, új stáb – amivel indultunk a bajnokság elején, nem zavarta meg focistáinkat és egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, legyen szó bármelyik mérkőzésről. Bár jelen pillanatban gyengébb gólaránnyal “csak” a második helyen állunk egy olyan Vasas mögött, melyben egy sor volt NB I-es játékos rúgja a labdát, szerintem ez a néhány gól elhanyagolható. A bajnokság elején senki sem számolt velünk, sőt a Mezőkövesd, Gyirmót, Kaposvár, Zalaegerszeg, Vasas, Szolnok hatos-fogatot, tartották befutónak a “szakemberek”. Le a kalappal a játékosok előtt, akik hatalmas akarattal és alázattal dolgoztak, még abban az időszakban is, mikor az eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt szerettük volna. „A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk” – ha a végén egy kicsit jobban koncentrálunk és nem veszítjük el a fókuszt, előnyünk még nagyobb lehetne. Örülök, hogy a Vasassal holtversenyben az “első” helyen vagyunk, de véleményem szerint a piros-kékek helyén lehetne bárki az előbb felsorolt csapatok közül. Új csapatot építünk – olyat, amely a kiélezett küzdelemben bárkivel fel tudja venni a versenyt és természetesen ezért továbbra is megteszünk majd mindent.

Elsősorban a helyzetek kihasználásában és precízebb befejezésében szükséges még javulnunk, hogy több gólt tudjuk rúgni, hogy minél hamarabb számszerűsíteni tudjuk esetleges előnyünket és ebből kifolyólag még magabiztosabban tudjuk felügyelni és irányítani a mérkőzéseinket. Sajnos a szezon elején nagyon pontatlan volt a támadás befejezésünk és nem tudtuk kihasználni ziccereinket, de sok elemzéssel, munkával sikerült kijavítanunk a hibákat és ennek köszönhetően pontosabbak lettünk ebből, az említett szempontok alapján is. Habár a győztes mérkőzéseinken – egy kivételével – nem kaptunk gólt, mégis nagy hangsúlyt kell fektetnünk a védekezésünk szervezettségére és szeretnénk ezt is tovább fejleszteni, hiszen óriási a jelentősége. Nem utolsó sorban pedig egy kellemes terhet is a nyakunkba kaptunk, a jó eredményeinknek köszönhetően, – mivel ellenfeleink nagyon zártan és óvatosan játszanak ellenünk – ami igencsak megnehezíti a dolgunkat. Sok mérkőzésen esélyesként fogunk pályára lépni a jövőben és tudjuk, a kötelező győzelmek a legnehezebbek, de továbbra is szeretnénk megfelelni az elvárásoknak – tehát van még tanulnivalónk jócskán.

Melyik mérkőzéseken nyújtott jó teljesítményt a csapat, melyeken okozott csalódást?

Úgy érzem, hogy sok mérkőzésen mutattak jó teljesítményt a fiúk – úgy fogalmaznék, hogy meccsről meccsre fokozatosan tudtunk javulni. A bajnokság elején volt egy hullámvölgy, amikor a csapat még nem tudott teljesen összeállni. Támadásban és védekezésben is akadtak problémáink és nem oldottuk meg a legjobban feladatokat. Ahogy teltek a hetek és következtek a megmérettetések, a szisztematikusan felépített edzésmunka meghozta a gyümölcsét – gondoljunk csak arra, hogy egymás után hét mérkőzést tudtunk hozni. Úgy gondolom, ez hatalmas teljesítmény és ebből is látszik, hogy a csapatnak van tartása, közös célja, a játékosok között pedig példa értékű az összetartás. Nehéz kiemelni egy-egy meccset. Sokat gondolok a csákvári és mezőkövesdi vereségre, melyeket szeretnék elfelejteni – de úgy érzem, ezek a “pofonok” kellettek ahhoz, hogy most itt tarthassunk. Ezek a vereségek lehetőséget adtak arra, hogy az edzői stáb bizonyíthassa hozzáértését és erejét. Büszkén mondom: egy percig sem volt pánik az öltözőben, hanem mindenki 10-14 órát dolgozva kereste a hibákat és a megoldásokat. Talán a Soroksár elleni mérkőzés bosszant leginkább, mert ebben a szakaszban már meg volt a csapatban a kellő tudás a győzelemhez – ezen a meccsen szerintem a koncentráció hagyott alább egy szemernyit és a futball büntetett egy átlövéses gól formájában. Az összpontosítás létfontosságú a labdarúgásban és ha ez bármilyen oknál fogva csökken vagy nem megfelelő, azt az ellenfél azonnal kihasználja. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy pillanatra is levegyük a szemünket a kitűzött célunkról! Összességében elégedett vagyok csapatom teljesítményével és továbbra is azon leszünk, hogy ezt a bajnokság végén is elmondhassam.

Hogyan értékeled az egyes csapatrészeket és az ott játszókat?

Függetlenül attól, hogy a rendelkezésemre álló focistákkal már az elején tisztáztuk kinek, milyen feladatot szánok, egyformán részt kell vállalniuk a védekezésben és a támadások felépítésében egyaránt. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtünk a védekezés tekintetében – ha a játékosok fegyelmezetten és koncentráltan elvégzik a feladatukat, betartják a taktikai utasításokat, akkor ezzel továbbra sem lehet gond. A támadásban még vannak feladataink, de ezt korábban is említettük. A cél, hogy hatékonyabban tudjuk kihasználni és gólra váltani a kidolgozott lehetőségeinket, hiszen helyzeteink voltak – az utolsó lépéssel, a befejezéssel voltak gondok.

Nálunk a CSAPAT a legjobb “játékos” – ennek függvényében pedig mindenkit dobogóra állítanék, hiszen az összes focistám megpróbálta a tőle telhető maximumot nyújtani. Ha nevet kell említenem, akkor Balog Zsoltot emelném ki – aki 35 éves kora ellenére – fiatal játékosokat is megszégyenítő módon, nagyon jól játszott és csapatkapitányként példa értékű munkát végzett az edzéseken, mérkőzéseken egyaránt és nagyszerűen összefogta a sok új játékossal kibővülő csapatunkat.

Ha már a csapatrészeknél tartunk, természetesen a tizenkettedik játékosunkról – szurkolóinkról sem feledkeznék meg, akik bár mérsékelt létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel, mindvégig kitartottak mellettünk és a vereségek után is bíztak bennünk – támogatásukkal óriási erőt adtak a csapatnak, a stábnak és személy szerint nekem is. Köszönöm!

2014. 11. 07.   Archív, Archívum – 2014.

A Békéscsaba 1912 Előre kiemelten kezeli az utánpótlás nevelés kérdését. A fiatalok itt tartása és folyamatos fejlődésének biztosítása elengedhetetlen egy hosszú távon ütőképes csapathoz. A Békéscsaba UFC-vel kötött együttműködésnek köszönhetően idén júliustól több, mint 600 gyermek rúgja a bőrt a liláknál. Purguly Árpád – aki korábban az U-17-es csapat edzője volt – különösen tisztában van ezzel és kérdéseimre is szívesen válaszolt a kedd délutáni edzés után.

– Az őszi szezontól Zoran Spisljak segítője vagy az NB II-es csapatnál. Honnan jössz, hova tartasz?

Szatmárnémetiből származom, ott születtem, nevelkedtem és ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival. Tizenhét éves koromban lettem felnőtt játékos. Érettségi után döntöttem úgy, hogy áttelepülök Magyarországra. Nem ismertem senkit, így a labdarúgásból nem tudtam megélni. De nem hagytam abba a játékot, hanem a munka és az edzői tanulmányaim mellett folytattam a focit. Edzői munkámat a debreceni Olasz Foci Sulinál kezdtem. Miután már az összes korosztálynál dolgoztam, fogadtam el a DVSC Labdarúgó Akadémia hívását és párhuzamosan vittem az akkori U16-os, valamint a már korábban elvállalt Balkány NB III-as felnőtt csapatatának irányítását. Végül a DVSC mellett döntöttem. Az akadémián töltött 4 év után jöttem Békéscsabára, az U17-es csapathoz.

Hova tartok? Az NB I-be…

– Mik a konkrét feladataid és miben tudsz segíteni a mesternek?

Minden olyan a csapattal kapcsolatos dolog, ami a pályaedző feladata. Szerencsére Zorannal és Bücs Zsolttal nagyszerűen kiegészítjük egymást és szinkronban tudunk együtt dolgozni. Zoran nemzetközi tapasztalatait felhasználva készítünk egy klubfejlesztési tervet, melynek alapjait angolul már megírta, ezt fordítjuk magyarra úgy, hogy közben átdolgozzuk – szem előtt tartva a magyar körülményeket és lehetőségeket – ennek megfelelően formáljuk, hogy ez Békéscsabán is életképes legyen. Valamint dolgozunk még egy számítógépes mérkőzés elemző program kifejlesztésén, ami nagy segítséget nyújt az ellenfél játékstílusának feltérképezésében. Ezt természetesen a saját mérkőzéseink kiértékelésében is sikeresen tudjuk használni. Ennek köszönhetően a játékosoknak nyomtatott formában meg tudjuk mutatni, hogy a pálya melyik részén, milyen hibaszázalékkal passzolt vagy esetleg hol nyert, veszített párharcokat a mérkőzés folyamán. Van tennivaló bőven – de szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek és egy olyan vezetőedzővel dolgozhatok együtt, akitől minden nap tanulok valamit. Remélem Zoran értékesnek tartja a munkámat és így én is hozzá tudok tenni ahhoz, hogy az Előre újra visszakerüljön Magyarország futballtérképére, ott pedig ismét meghatározó szerepet tölthessen be – úgy, ahogy azt terveztem ideérkezésemkor.

 – Hol tartotok a csapatépítésben és miben látod még a fejlődés lehetőségeit?

Csapatunk átlagéletkorát nézve az egyik legfiatalabb az NB II-ben. Az építkezés tekintetében úgy gondolom, hogy igen jó úton járunk – kezdjük megtalálni azt a magot, amely köré egy komoly, ütőképes csapatot tudunk szervezni. De, hangsúlyozom – az út elején járunk és a végcél eléréséhez rengeteget kell dolgoznunk, sok-sok akadályt kell leküzdenünk. A visszajelzések és az eredmények is azt mutatják, hogy helyes irányba indultunk. Tudjuk, nem szabad megállni egy pillanatra sem és azzal is tisztában vagyunk, hogy nagyon sok akadály és munka áll még előttünk. A teljes sikert azonban kizárólag kellő odafigyeléssel, támogatással és megfelelő szurkolói háttérrel lehetséges megvalósítani. Egy stabil NB I-es klubot szeretnénk építeni a Viharsarokban, amire a szurkolók méltán lehetnek majd büszkék, mert a játékosai az utolsó percig küzdenek a sikerért. Ehhez mindenkinek egységesen, egy célért kell küzdeni – ebben látom a fejlődés lehetőségeit.

 – November 8-án, fél kettőkor ismét idegenben léptek pályára, habár ezúttal csak Gyuláig kell utaznotok. Mit vársz a Szeged elleni mérkőzéstől? Folytatódik a győzelmi sorozat?

Mindig optimista vagyok, így állok a következő mérkőzéshez is – úgyhogy egyértelműen győzni szeretnénk. Vezetőedzőnk hasonló elveket vall, így a három pont megszerzése a cél. A feladatunk megvalósítását eltiltás és sérülés is hátráltatja, de egy csapat erősségét mindig a nehéz helyzetekben való összetartás mutatja meg. Tudom, hogy ebben a szituációban is, a játékosaink a maximumot fogják produkálni függetlenül attól, hogy milyen összeállításban lépünk pályára. Úgy érzem, hogy ez a gárda elég erős, hogy sikerrel szerepeljen a következő megmérettetésen is.

 – Jövő héten Liga Kupa 5. forduló: a DVSC-TEVA együttesét fogadjuk itthon, a műfüves pályán. Számításaim szerint elegendő lehet egy döntetlen a hátralévő két csoportmeccs bármelyikén és akkor biztosan a legjobb 16 közé juthatunk. Hogyan készültök?

Köztudott, hogy Debrecen az edzői stáb számára nagyon kellemes emlék, Zorannak és Zsoltnak is vannak szép, kapcsolódó élményei. Mivel 24 évig éltem a Cívis városban és nagyon sokat tanultam az Akadémián, azokat az éveket soha nem fogom elfelejteni. Félretéve az érzelmeket, saját magunkra kell koncentrálnunk és szeretnénk továbbjutni a Liga Kupában – így nem szabad kikapnunk. Biztos vagyok benne, hogy a DVSC is hasonlóképpen gondolkodik és ismét nagyon rutinos, sok nagy csatát megjárt játékost fog ellenünk pályára küldeni – mint tette azt az odavágón, ahol mindezek ellenére sikerült elhoznunk a három pontot. Nincs olyan bő keretünk, mint nagynevű ellenfelünknek, így újra több U21-es játékosunkat is be fogjuk vetni, ahogy eddig is tettük ebben a sorozatban. Függetlenítenünk kell magunkat attól, hogy a bajnokcsapat ellen lépünk pályára, a saját játékunkat kell játszanunk és biztos vagyok abban, hogy bármilyen összetételben játszunk, a focistáink a maximumot fogják nyújtani.

Mire lesz elég? – Reméljük sikerül a debreceni sikerünket megismételni és ismét győztesen jöhetünk le a pályáról.