Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Címkézett bejegyzés
A Békéscsaba Labdarúgó Akadémia U-19 II. osztályú csapata 53 pontot gyűjtött a 30 fordulós bajnokságban, mellyel bronzérmet szerzett és csupán egyetlen kevesebb nyert mérkőzéssel maradt le a második pozícióról a Videoton mögött.
Az eredményért járó érmek szépen csillognak majd, melyeket 2017. június 10-én (szombaton) vehetnek át a csapat tagjai. Az egész éves teljesítmény mindenképpen megsüvegelendő és példaértékű, hiszen a 16 csapatos bajnokságban több, igen komoly játékerőt képviselő klub fiataljait utasították maguk mögé.
A bajnokság alakulásáról és a szezon végén zajló további történésekről Marik Lászlót kérdeztük.
– Egy jó hangulatú csapatfotózásra gyűltetek össze. Mi az apropója az eseménynek?
– Szerettünk volna örök emléket állítani a bronzérmes csapatnak, ezért is gyűltünk ma össze teljes díszben, hogy a fotókból aztán egy tablót is készíttethessünk. Sajnos vannak hiányzóink, de a labdarúgók nagy része azért el tudott jönni.
– Hogy alakult a bajnokság, miként sikerült elérni ezt a kitűnő eredményt és milyen volt a mezőny?
– A tavalyi év elején az MLSZ átalakította az utánpótlás bajnokságokat és a nyolc nagy kiemelt akadémiát elszeparálták, amelyek teljesen külön, egy mini bajnokságot játszottak egymás között. A többi csapatot szétosztották másod-, illetve harmadosztályra. A másodosztály – ahol mi is szerepeltünk – tizenhat csapat részvételével, harminc fordulót lejátszva döntötte el egymás között a helyezések sorsát. Nagyon komoly mezőny gyűlt össze, ahol ellenfeleink között volt például a Videoton, az Újpest, a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Vác is, de sorolhatnám még a többieket is. Igen sok utazással járó év áll mögöttünk, hiszen gyakorlatilag az egész országot oda-vissza, többször is keresztül buszoztuk. Lényeges megemlíteni, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny és talán csak Szeged, valamint a Szolnok lógott ki lefelé a sorból – egyébként bárki-bárkitől képes volt pontot-pontokat rabolni. Az eredményünk összességében bravúrosnak mondható – bár már ősszel is a harmadik helyen álltunk -, de tavasszal már rengeteg problémával kellett megküzdenünk. A végeredmény mindenképpen örömteli, bár az elénk kerülő akadályok majdnem az érmünk elvesztését okozták. Utólag visszatekintve azonban minden szép és jó, hiszen játékosaink közül Ilyés, Zahorán, Kmetykó, Láza stabilan, kezdőként végigjátszották az NB3-as tavaszi szezont is, illetve a Pilán Márkó tavaszra mindenképpen az első csapat egyik alapemberévé nőtte ki magát. Ők még mind ifista korúak, de ennek ellenére alig-alig, illetve Pilán Márkó egyetlen percet sem játszhatott az ifiben.
– Milyen egyéb tényezőkkel kellett megbirkózni menet közben?
– Mindenképpen nehezen megoldható feladatot jelentett, talán a legjobb fiatal játékosaink helyettesítése, hiszen ők már fel tudtak kerülni a felnőttek közé is – de végülis ez a lényege az egész utánpótlásképzésnek, így ezt abszolút örvendetesnek tartom. Sajnos a szezonban több súlyosabb sérülésünk is volt: ősszel Gyönös Alex térdszalag-szakadást szenvedett, valamint Serbán Eriket is a térdével kellett operálni. Mind a ketten alapjában véve meghatározó egyéniségei voltak az őszi csapatnak, így tavaszra a pótlásuk rendszeresen okozott fejfájást. Menet közben egyébként többen is lemorzsolódtak azok közül, akiket nyáron igazoltunk, de iskolai elfoglaltságok (pl. érettségik) miatt is nélkülöznünk kellett játékosokat. A végére igencsak elfogytunk, volt olyan mérkőzésünk ahol mindössze ketten ültek a cserepadon.
– Hogyan tovább, mik a tervek?
– Ennek a csapatnak jó része jövőre is ifista marad, tehát az 1999-es születésűek folytatják az U19-ben. Hozzájuk csatlakoznak majd az U17-ből, a 2000-es születésű srácok, illetve néhány igazolást is próbálunk majd erősítésként megejteni. Az 1998-asok közül Kmetykó, Zahorán és llyés már a felnőtt kerettel készül majd, a többieknek pedig valószínűsíthetően a Megye I-es bajnokságra vonatkozóan tesz ajánlatot a klub.
– Szeretnénk köszönetet mondani elsősorban a stáb minden tagjának, hiszen nélkülük ezt az eredményt egészen biztosan nem sikerült volna elérni. Köszönjük Miklya Zoltánnak, aki lelkiismeretesen – sokszor a srácok kedvében járva – dolgozott és tette a dolgát nap, mint nap. Hálásak vagyunk Papp Károlynak, aki erőnléti edzőként nagyon-nagyon komoly munkát végeztetett el a fiúkkal, amellyel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy biztos vagyok abban, jónéhány csapat sok-sok játékosa nem is vállalta volna. Fizioterapeutánk, Knyihár János felé is szeretnénk kifejezni köszönetünket, aki masszőrként segítette csapatunkat a mérkőzéseken, illetve Sipka Gábor felé, aki a napi munkában vállalt oroszlánrészt és a mindennapos edzéseken gyúrta és segítette labdarúgóink munkáját. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni a csapat tagjainak is, hiszen nagyon lelkesen és becsületesen végezték a dolgukat, elképesztően nagy munkát végeztek el, amelynek így meg is lett az eredménye. Egészen az utolsó pillanatokig ki kellett tartaniuk és még az utolsó, Szolnok elleni mérkőzés előtti héten is, a kőkemény edzésmunkát becsülettel elvégezték, hogy még a végén is meg tudjuk adni magunknak az esélyt.
Kapcsolódó hivatkozás:
http://adatbank.mlsz.hu/index/15/0/14977/30.html
Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/
Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.
Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.
– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!
– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.
– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?
– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.
Úgy látom jól sikerült a felépülés?
– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.
A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.
Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?
– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.
– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?
Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.
– További tervek?
– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!
Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!
Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.
– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.
– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?
– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.
Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!
Szerdán az utánpótlásban dolgozó szakembereink is kiváltották Előre Klubkártyájukat.
Jakab Péter, Marik László és Ottlakán Mihály elmondták, hogy számukra is nagy öröm, hogy a Lilák a 2015/2016-os szezonban már az első osztályban szerepelhetnek.
Ezzel párhuzamosan természetesen az utánpótlás nevelésben is átszervezések történnek, hiszen a Békéscsaba 1912 Előre NB III-as csapatot is indít. Így elkerülhetetlen a fiatalabb játékosok képzéséért felelős edzők és az első csapat szakmai stábja közötti további összehangolás. Mindez azonban megfelelő szervezés és lebonyolítás mellett mindenképpen a békéscsabai labdarúgás előnyére válik, a lehetőség az NB I-ben történő bemutatkozásra pedig minden utánpótlás korú játékos számára adott lehet.
Bizonyítványt osztott a Double Pass – Jakab Péter érte el a legjobb eredményt a honi futballakadémiák vezetői közül a belga minősítő cégnél.
Fotó: index.hu
Ünnepélyes események zajlottak a Magyar Labdarúgó-szövetség telki edzőcentrumában csütörtök délelőtt, miközben az U20-as válogatott Brazília ellen vitézkedett az új-zélandi világbajnokságon – a magyarországi futballakadémiák minősítésével megbízott belga Double Pass cég és az MLSZ bizonyítványt osztott az akadémiák vezetőinek az audit második fázisának végén. Mint emlékezetes, az első körben az akadémiák működését minősítette (le) a megbízott cég, a most véget ért második fázisban pedig az utánpótlás-nevelő intézmények vezetői bizonyíthattak. Afféle workshop-jellegű tanfolyamon vettek részt, amelyen előadásokat hallgattak, saját ötletekkel állhattak elő, prezentációkat tarthattak, megvitathatták szakmai elképzeléseiket, végül pedig záróvizsgát kellett tenniük.
Hugo Schoukens, Double Pass-alapító és –ügyvezető, valamint az MLSZ nevében felszólaló Foot Pass bizottsági elnök, dr. Szabó Tamás és Dunai Antal bizottsági tag köszöntője után eljött az igazság pillanata – de senki nem bukott meg, mind a 29 vezető átment a szűrőn, és átvehette a bizonyítványát.
A legjobbak, a „kiváló” kategória tagjai:
88% – Tamási Zsolt (akadémiai igazgató, MTK)
90% – Herczeg Vince (általános igazgató, Honvéd)
91% – Neumann Gábor (akadémiai vezető, Nyíregyháza-Bozsik Akadémia)
91% – Pacsi Bálint (szakmai igazgató, Illés Akadémia)
91% – Szalánczi Zoltán (oktatási és szociális vezető, DVSC-DLA)
95% – Németh Károly (képzési igazgató, Nyíregyháza-Bozsik Akadémia)
96% – Marik László (vezető, Békéscsabai Labdarúgó Akadémia)
96% – Jasper de Muijnck (szakmai igazgató, Honvéd)
98% – Jakab Péter (vezetőedző, Békéscsabai Labdarúgó Akadémia)
A Double Pass-audit harmadik, utolsó szakasza augusztusban kezdődik, és ismét az akadémiák működése áll majd a vizsgálat célkeresztjében, az első fázishoz viszonyított fejlődést fogja elsősorban vizsgálni a belga cég. Dr. Szabó Tamás elmondta: ennek végén három-négy kategóriába sorolja majd a minősítő cég a magyarországi futballakadémiákat, és ez a megkülönböztetés az állami támogatásokban is megmutatkozik majd. Ám hozzátette: az állam egyik akadémia kezét sem fogja elengedni.
A Békéscsaba 1912 Előre nevében gratulálunk szakembereinknek a kiváló eredményhez!
Forrás: fourfourtwo.hu
Közösségi média