2014. 11. 13. Archív, Archívum – 2014.
„A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk.”
Feljutó helyen zárják a 2014-es évet a lilák és bár még nem kaptak szabadságot labdarúgóink – hiszen a Liga Kupa középdöntők még hátra vannak – minden esetre kíváncsiak voltunk, hogy látja a mester a bajnokságban elvégzett munkát, milyen esélyekkel és tervekkel számolhatunk?! Úgy vélem, hogy szeptemberben senki sem fogadott volna arra, hogy az élmezőny közelében végzünk. Nem beszélve a Liga Kupában eddig elért sikerről – a csapatépítés és a fiatal játékosok integrálásának időszakában mindenképpen várakozásokon felüli teljesítményt nyújtott a csapat.
Az őszi idényben 30 pontot gyűjtöttetek – a mérleg: 10 győzelem, 5 vereség és plusz ötös gólkülönbség. Milyen tervvel vágtatok neki a bajnokságnak és mi volt az oka a gyengébb szezonkezdésnek?
Több célunk is volt: rövid-távon egyértelműen az, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akiket egy csapatba építve esélyünk lehet a feljutásért való küzdelemben. Középtávú célunk a fiatalok vissza csábítása Békéscsabára és a saját utánpótlásunkban nevelkedett, arra érdemes játékosoknak megadni a lehetőséget, hogy bizonyíthassák tehetségüket, valamint hogy számíthat rájuk az klub. Hosszú távon természetesem a feljutás és egy stabil NB I-es csapat megteremtése – a békéscsabai stílus megformálása, ehhez igazítva az utánpótlás nevelést is – mivel úgy gondoljuk, hogy a legtöbbet saját nevelésű játékosokból profitálhatunk. Miközben dolgozunk céljaink eléréséért, tisztában vagyunk azzal, hogy igazán erősek, stabilak csak szurkolóinkkal együtt lehetünk. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél többen látogassanak mérkőzéseinkre és minden generáció érezze magának a csapatot – legyen ott velünk testben-lélekben egyaránt, hiszen: “Együtt erősebbek vagyunk”!
Nem mondanám, hogy gyengén kezdtünk – a hazai mérkőzéseket egy kivételével hoztuk – én inkább hullámzónak nevezném az indulást, ami egy új csapat és stáb találkozásánál természetesnek mondható. Tény, hogy nagyon oda kellett figyelnünk a rajtnál, de rengeteg elemzéssel és munkával sikerült megtalálnunk azt a játékrendszert, amely a csapat tagjai számára könnyen adoptálható és nem utolsó sorban eredményes is.
Szerinted a legjobb csapat zárt az első helyen? Milyen téren szükséges még javulnotok?
Nálam mi vagyunk az első helyen, mert az a handikep – teljesen új játékosok, új stáb – amivel indultunk a bajnokság elején, nem zavarta meg focistáinkat és egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, legyen szó bármelyik mérkőzésről. Bár jelen pillanatban gyengébb gólaránnyal “csak” a második helyen állunk egy olyan Vasas mögött, melyben egy sor volt NB I-es játékos rúgja a labdát, szerintem ez a néhány gól elhanyagolható. A bajnokság elején senki sem számolt velünk, sőt a Mezőkövesd, Gyirmót, Kaposvár, Zalaegerszeg, Vasas, Szolnok hatos-fogatot, tartották befutónak a “szakemberek”. Le a kalappal a játékosok előtt, akik hatalmas akarattal és alázattal dolgoztak, még abban az időszakban is, mikor az eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt szerettük volna. „A sikerre építettünk, a kudarcból tanultunk” – ha a végén egy kicsit jobban koncentrálunk és nem veszítjük el a fókuszt, előnyünk még nagyobb lehetne. Örülök, hogy a Vasassal holtversenyben az “első” helyen vagyunk, de véleményem szerint a piros-kékek helyén lehetne bárki az előbb felsorolt csapatok közül. Új csapatot építünk – olyat, amely a kiélezett küzdelemben bárkivel fel tudja venni a versenyt és természetesen ezért továbbra is megteszünk majd mindent.
Elsősorban a helyzetek kihasználásában és precízebb befejezésében szükséges még javulnunk, hogy több gólt tudjuk rúgni, hogy minél hamarabb számszerűsíteni tudjuk esetleges előnyünket és ebből kifolyólag még magabiztosabban tudjuk felügyelni és irányítani a mérkőzéseinket. Sajnos a szezon elején nagyon pontatlan volt a támadás befejezésünk és nem tudtuk kihasználni ziccereinket, de sok elemzéssel, munkával sikerült kijavítanunk a hibákat és ennek köszönhetően pontosabbak lettünk ebből, az említett szempontok alapján is. Habár a győztes mérkőzéseinken – egy kivételével – nem kaptunk gólt, mégis nagy hangsúlyt kell fektetnünk a védekezésünk szervezettségére és szeretnénk ezt is tovább fejleszteni, hiszen óriási a jelentősége. Nem utolsó sorban pedig egy kellemes terhet is a nyakunkba kaptunk, a jó eredményeinknek köszönhetően, – mivel ellenfeleink nagyon zártan és óvatosan játszanak ellenünk – ami igencsak megnehezíti a dolgunkat. Sok mérkőzésen esélyesként fogunk pályára lépni a jövőben és tudjuk, a kötelező győzelmek a legnehezebbek, de továbbra is szeretnénk megfelelni az elvárásoknak – tehát van még tanulnivalónk jócskán.
Melyik mérkőzéseken nyújtott jó teljesítményt a csapat, melyeken okozott csalódást?
Úgy érzem, hogy sok mérkőzésen mutattak jó teljesítményt a fiúk – úgy fogalmaznék, hogy meccsről meccsre fokozatosan tudtunk javulni. A bajnokság elején volt egy hullámvölgy, amikor a csapat még nem tudott teljesen összeállni. Támadásban és védekezésben is akadtak problémáink és nem oldottuk meg a legjobban feladatokat. Ahogy teltek a hetek és következtek a megmérettetések, a szisztematikusan felépített edzésmunka meghozta a gyümölcsét – gondoljunk csak arra, hogy egymás után hét mérkőzést tudtunk hozni. Úgy gondolom, ez hatalmas teljesítmény és ebből is látszik, hogy a csapatnak van tartása, közös célja, a játékosok között pedig példa értékű az összetartás. Nehéz kiemelni egy-egy meccset. Sokat gondolok a csákvári és mezőkövesdi vereségre, melyeket szeretnék elfelejteni – de úgy érzem, ezek a “pofonok” kellettek ahhoz, hogy most itt tarthassunk. Ezek a vereségek lehetőséget adtak arra, hogy az edzői stáb bizonyíthassa hozzáértését és erejét. Büszkén mondom: egy percig sem volt pánik az öltözőben, hanem mindenki 10-14 órát dolgozva kereste a hibákat és a megoldásokat. Talán a Soroksár elleni mérkőzés bosszant leginkább, mert ebben a szakaszban már meg volt a csapatban a kellő tudás a győzelemhez – ezen a meccsen szerintem a koncentráció hagyott alább egy szemernyit és a futball büntetett egy átlövéses gól formájában. Az összpontosítás létfontosságú a labdarúgásban és ha ez bármilyen oknál fogva csökken vagy nem megfelelő, azt az ellenfél azonnal kihasználja. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy pillanatra is levegyük a szemünket a kitűzött célunkról! Összességében elégedett vagyok csapatom teljesítményével és továbbra is azon leszünk, hogy ezt a bajnokság végén is elmondhassam.
Hogyan értékeled az egyes csapatrészeket és az ott játszókat?
Függetlenül attól, hogy a rendelkezésemre álló focistákkal már az elején tisztáztuk kinek, milyen feladatot szánok, egyformán részt kell vállalniuk a védekezésben és a támadások felépítésében egyaránt. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtünk a védekezés tekintetében – ha a játékosok fegyelmezetten és koncentráltan elvégzik a feladatukat, betartják a taktikai utasításokat, akkor ezzel továbbra sem lehet gond. A támadásban még vannak feladataink, de ezt korábban is említettük. A cél, hogy hatékonyabban tudjuk kihasználni és gólra váltani a kidolgozott lehetőségeinket, hiszen helyzeteink voltak – az utolsó lépéssel, a befejezéssel voltak gondok.
Nálunk a CSAPAT a legjobb “játékos” – ennek függvényében pedig mindenkit dobogóra állítanék, hiszen az összes focistám megpróbálta a tőle telhető maximumot nyújtani. Ha nevet kell említenem, akkor Balog Zsoltot emelném ki – aki 35 éves kora ellenére – fiatal játékosokat is megszégyenítő módon, nagyon jól játszott és csapatkapitányként példa értékű munkát végzett az edzéseken, mérkőzéseken egyaránt és nagyszerűen összefogta a sok új játékossal kibővülő csapatunkat.
Ha már a csapatrészeknél tartunk, természetesen a tizenkettedik játékosunkról – szurkolóinkról sem feledkeznék meg, akik bár mérsékelt létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel, mindvégig kitartottak mellettünk és a vereségek után is bíztak bennünk – támogatásukkal óriási erőt adtak a csapatnak, a stábnak és személy szerint nekem is. Köszönöm!
Közösségi média