A mai napon ünnepli 26. születésnapját Bagi István, a lilák 8-as mezét viselő középpályása – aki 2014. februárjában érkezett a Viharsarokba. Pályafutása során eddig 314 mérkőzésen lépett pályára, ebből 220 alkalommal kezdőként. Nevéhez eddig összesen 20 szerzett gól fűződik. A lilák kötelekében eddig egyszer talált kapuba.
Sérülésmentes szezont és sok boldogságot kívánunk!
Fekvése
Békéscsaba belvárosának keleti részén, a körgát és a Széchenyi liget között épült fel, a VI. kerületben, egy aránylag mélyen fekvő, régebben lápos részen. Esős időben régebben gondot jelentett, hogy a mély fekvés miatt gyakran meggyűlt a víz mind a centerpályán, mind a gyakorlótelepeken. Tájolása szerint nyugat-kelet irányú, az állólelátó (párhuzamosan a Kórház utcával) déli, az északi, fedett ülőhely északi fekvésű.
Története
Az idők folyamán a Békéscsabai Előrének több helyen is volt futballpályája, az első a Csányi utcában, majd Kórház utca, Kazinczy utca, aztán ismét Kórház utca. Sokáig igen kicsi, fejletlen pálya volt, csupán egy oldalon fedett, ülőlelátóval. A növekvő igények, de döntően az 1974-es NB I-be kerülés miatt szükségessé vált a stadiont felújítani, jelentősen kibővíteni. Ezekben az időkben Békéscsabán valóságos futball láz tört ki, a szurkolók sorban álltak a bérletekért. Így igen gyors tempóban, állami és tanácsi segítséggel alig 4 hónap alatt elkészült a Kórház utcai fedetlen állólelátó, megduplázva az eredeti kapacitást. Ezután éveken át nem végeztek felújítást, az állaga erősen leromlott. 1988-ban az UEFA-kupa küzdelmeinek idejére felszerelték az eredményjelző táblát is. Az 1990-es U18-as labdarúgó-Európa-bajnokság során több mérkőzést is játszottak, valamint a döntő helyszíne is itt volt, ahol a Szovjetunió 3000 néző előtt verte meg az akkor Luís Figoval felálló Portugáliát. Ezután a ’90-es évek közepén újították fel, megerősítve a tartóoszlopokat, cementtel erősítették a kritikus részleteket. 2005-ben az MLSZ felhívása miatt ki kellett építeni a reflektorokat, ami sikerült is 4 hónapi munkával. Azóta esti mérkőzések lebonyolítására is alkalmas a stadion. 2006 után az atlétikapályát felszámolták, a pálya szélességét megnövelték, illetve lebontották a kerítéseket, alacsony, 120 cm-es szabvánnyal helyettesítve. A hátsó pálya helyén korszerű, minden igényt kielégítő műfüves pálya épült, villanyvilágítással. Ekkor átfestettek több részt is, kicserélték a centerpálya fűszőnyegét. 2007 őszén kezdődött a város felőli nyugati oldalon egy új lelátórész építése, a tervek szerint fedett ülőhellyel, mintegy 500 fős befogadóképességgel.
2014 nyarán a korábban állóhelyi lelátó szinte teljes egészében be lett székezve így a lelátó befogadóképessége 2400 főre apadt.
2014. októberében az edzőpályák felújítása után a centerpályát is korszerűsítették. Az első ütem során a pályát 5 méterrel tolják az egykor álló lelátó felé. A játéktér fűthető és alácsövezett lett, illetve egy automata öntözőberendezéssel látták el.
Megközelíthetősége
Megközelíteni nem túlzottan nehéz, a város vasúti pályaudvaráról egyenesen kell elindulni az Andrássy úton, majd a főtérre érkezvén balra fordulni, és az Evangélikus nagytemplomnál jobbra, innen majdnem egyenesen visz az út a stadionig. Az autóval érkezők (Budapest, Debrecen, Szeged) irányból a békési elágazásnál kell jobbra tartani, majd az előbb említett templomnál balra fordulni. Gyula-Doboz felől a kórház előtt kell jobbra fordulni és onnan már csak pár száz méter.
Tömegközlekedéssel a 3M buszokkal a Malom térig, a 8, 8A, 8V és a 20-as buszokkal pedig a „Kórház” megállóhelyig kell utazni.
Rekordok
Hivatalos nézőcsúcs: Bp. Honvéd ellen, 21 000 néző
Nem hivatalos nézőcsúcs: 22 000 néző, 1975 tavaszán az FTC ellen
Március 20-án, azaz ma ünnepli 61. születésnapját örökös legendánk Pásztor József!
Pásztor József, becenevén Paszi, (Vencsellő, 1954. március 20.) a Békéscsabai Előre egykori emblematikus játékosa és edzője, mindkettő minőségében talán a legsikeresebb az egykoron Békéscsabán játszók és edzősködők közül. Az Előre csapatának kezdőtagja volt 1974-es élvonalba jutástól kezdve, 1978-ban az év játékosa, kilencszeres válogatott. Edzőként 1991–1996, 1997–98, 2002, valamint 2010–2012 között irányította az Előrét, a legsikeresebb bajnoki évadot tudhatja maga mögött, az 1993–1994-es bajnokságban a 3. helyezést érte el a csabai egylettel, ami azóta is klubcsúcs.
Pásztor Józsefnek a Békéscsaba 1912 Előre minden dolgozója nevében boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk!
Ötvenkettedik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük Barkász Sándort is, a Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. többségi tulajdonosát és elnökségi tagját! További sikeres munkát és jó egészséget kívánunk!
Huszonhetedik születésnapja alkalmából szintén a mai napon köszöntjük Koszó Balázs Tibort, csapatunk 5-ös számú mezét viselő védőjét. Sok boldogságot és további sikereket kívánunk lila-fehér színekben!
Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!
A ma délelőtti edzés után Zoran Spisljak vezetőedző szemrevételezte az új centerpályát és a bejárás után csak ennyit mondott: “Jó kis stadion lesz ez!” Tekintettel a barátságos időjárásra a gyep észrevehetően zöldül – lila “sajnos” már biztosan nem lesz – így úgy látszik, hogy jól érzi magát új helyén – a Kórház utcában – és remélhetőleg nemsokára már használatba is vehetik labdarúgóink. Az új borításon kívül is folyamatos a munka: új kerítéseket építettek, a kapu mögött labdafogó hálót állítottak és a tereprendezés is folyamatos. Bízunk a további kedvező időjárásban, hogy a Vasas elleni hazai mérkőzést már itthon tudjuk rendezni!
A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.
Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!
Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.
Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.
Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?
Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…
A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?
Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.
Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?
Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.
Mit üzensz szurkolóinknak?
Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!
Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!
http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/
Közösségi média