Felhívjuk figyelmüket, hogy 2021. március 28. (vasárnap) hajnalban 2:00 órakor 3:00 órára kell előreállítani az órákat.
A nyári időszámítás március utolsó vasárnapján kezdődik, és október utolsó vasárnapjáig tart. Az Európai Unió döntése szerint 2021-ben elvileg minden országnak véglegesen be kell állnia a választott téli vagy nyári időszámításra. Ezután pedig több óraátállítás nem lesz.
Ifj. Láza Jánosnál nem volt kérdés, hogy híres édesapja után ő is a labdarúgásban találja meg számításait. A 44 éves szakember jelenleg a Békéscsaba 1912 Előre első csapatának szakmai munkáját segíti erőnléti asszisztens edzőként. János szerint kézenfekvő volt, hogy a foci lesz az az irány, amely felé elindul.
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Szekeres Adrián 2021. januárjában asszisztens edzőként, illetve videóelemzőként csatlakozott a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábjához. Az eltelt időszakról, pályafutásáról, tapasztalatairól kérdeztük riportunkban. Az interjút egyébként videón is megtekinthetik majd a 7.Tv Hosszabbítás című műsorában 2021. február 26-án (pénteken).
– Hogy indult játékos pályafutásod?
Mielőtt a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára kerültem, másfél évet eltöltöttem Újpesten, azelőtt pedig még óvodás koromban kezdtem futballozni a BFC-ben, amely a mai napig is Kőbányai Ifjúsági Sportegyesület néven működik. Az akadémián két évet töltöttem, onnan kerültem fel az MTK felnőtt csapatába, ahol öt éven keresztül játszottam. Már az első évben magyar bajnoknak mondhattam magam, amire nagyon büszke vagyok. Utána kiestünk, visszajutottunk, a másodosztályban Magyar Kupa döntőt játszottunk a Debrecen ellen – abban a szezonban egyébként a Békéscsabát is megvertük és úgy jutottunk tovább. Mindezek után a Videotonhoz kerültem, ahonnan volt egy éves kölcsönadásom a Puskás Akadémiához és Dunaújvárosba, és a végén igazoltam Gyirmótra, ahol befejeztem az aktív labdarúgást. Másfél évet töltöttem itt, de az utolsó év sajnos a sérüléseim miatt szinte csak rehabilitációval telt.
– Hogy emlékszel vissza az U20-as válogatottal elért sikerekre?
– Az a csapat kifejezetten erős és nagyon jó közösség volt, úgyhogy az elért sikereket már az azt megelőző U17-es Európa Bajnokságon is, vagy az U19-es Európa Bajnokságon – ahol kivívtuk a világbajnoki részvételt 2009-ben – számítanám. A VB-n elért bronzérem pedig örök emlék marad, ez mindenképpen nyomot hagy az emberben. Amikor találkozunk a társakkal, ez azóta is mindig téma. Véleményem szerint a legnagyobb erősségünk az volt, hogy 15-16 éves korunk óta együtt játszottunk, és 18-19 évesként az egységünk teljesen kibontakozott. Jó egység volt, amely alapvetően meghatározta a sikerességet.
– A felnőtt válogatottba viszont nem túl sokan kerültetek be. Miért alakult ez így szerinted?
– Emlékeim szerint azért 7-8 játékos bekerült a felnőtt válogatottba is közülünk. Van aki kevesebb lehetőséget kapott, van aki többet, de a mi generációnkból a mai napig játszanak még külföldi top-csapatokban is. Úgy gondolom, hogy az akkori szövetségi kapitánytól nem lehetett azt elvárni, hogy ezt az egész U20-as csapatot egy az egyben átemelje, hiszen akkor is voltak korszakos, meghatározó játékosok. Erre az egészre inkább büszkének kell lenni, hogy egy 23-as VB-keretből legalább nyolcan lettek válogatottak.
– Abban az időszakban kerültél a Videotonhoz, amikor rengeteg külföldi játékos érkezett és nagy terveket szőtt a csapat. Mi volt szerinted az oka annak, hogy végül nem sikerült itt megvetned a lábad úgy, hogy a kezdőben focizz évekig?
– Igen, az egy nagyon erős Videoton volt abban az időszakban, amikor 2012. nyarán oda igazoltam. Fiatal játékosként egy jelentős tanulási folyamatban voltam, attól függetlenül, hogy előtte már évekig játszottam akár az NB I-ben, akár a másodosztályban. Olyan játékosok voltak a Vidi keretében, akik később A-válogatottak is lettek, illetve sokkal komolyabb tapasztalatokkal bírtak – úgyhogy volt bőven konkurencia. Talán, ha egy kicsit türelmesebb vagyok és kivárom a soromat, akkor másképp alakulhatott volna.
– Végül Gyirmóton is megéltél egy sikert, hiszen feljutottatok az első osztályba. Milyen sérülések hátráltattak abban, hogy akár még a mai napig versenyszerűen focizzál, hiszen még csak 31 esztendős vagy?
– Féltávnál érkeztem Gyirmótra és már akkor is vezették a bajnokságot. Nagyon erős keret volt akkor Bene Ferenc irányítása alatt. Januárban érkeztem, az a fél év jól alakult, meg is tudtuk nyerni a bajnokságot, a beilleszkedéssel sem volt problémám, hiszen rengeteg olyan játékos szerepelt, akiket már ismertem. Ezután kezdődött a vesszőfutásom, hiszen volt egy edzőváltás – Bene Ferenc után Urbányi István vette át az irányítást. Ha csak a saját dolgaimat nézem, akkor jól sikerült a felkészülés, az első bajnoki mérkőzést végigjátszottam Mezőkövesden és ott történt egy sérülésem, de úgy nézett ki, hogy nem annyira súlyos, amiért cserét kellett volna kérnem. Utána kezdtem fájdalmat érezni a térdemben, amelyet meg is kellett operálni. Sajnos nem úgy sikerült a műtét és a rehabilitáció, ahogy annak kellett volna és onnan már nem tudtam visszajönni. Több komoly műtétet kellett volna még a lábamon elvégezni, hogy profi futballra jó legyen, de mivel már sok időt kihagytam, ráadásul az orvosok nem is tudták garantálni a végeredményt, így azt a döntést hoztam, hogy abbahagyom.
– Ebben az időszakban döntöttél úgy, hogy edzőként, majd videóelemzőként szeretnéd folytatni? Tudatos volt a váltás és a rákészülés?
– A legelső gondolat az edzősködéssel kapcsolatban Paulo Sousa irányítása alatt történt, amikor láttam hogy viselkedik a csapattal, mennyit foglalkozik a futballal, mennyit készül az edzésekre, a mérkőzésekre. Az volt egy olyan felismerés, és ettől kezdve végigcsináltam a C-licences, majd a B-licences képzést. A videoelemzés pedig akkor került képbe, amikor a B-licences képzést végeztem Czuczi Mátyás barátommal, aki a Videotonnál volt videóelemző. Engem mindig is az erőnléti oldal érdekelt, de hiteltelen lett volna, ha sérült lábbal nem tudok egy szabályos gyakorlatot bemutatni a játékosoknak, vagy a gyerekeknek, így ettől a dologtól gyakorlatilag elszakadtam. A Matyi mondta, hogy egy elemző rengeteg mérkőzést lát és teljesen más szemszögből vizsgálja a témát, ami kifejezetten érdekelt és ezért választottam ezt a lehetőséget a Szövetségnél. Három évig terveztem, ennél tovább nem szerettem volna videóelemzőként dolgozni, így két és fél év után elfogadtam a Dorognál az asszisztens edzői munkakört.
– A Spieler TV-nél is kaptál egy lehetőséget. Mennyire más egy stúdióban elemezni egy mérkőzést, mint mondjuk egy öltözőben?
– Nem egyszerű a dolog, főleg azért mert idő szűkében vagyunk és a nézőkre is figyelni kell, hogy ne untassuk őket felesleges elemzésekkel: egyszerű, érhető magyarázatokat kell adni, de gyakorlatilag ugyanúgy, mint egy csapattal az öltözőben. Gyakorlatilag beajánlottak a televíziónál, aztán megkerestek és érdekelt ez a lehetőség, főleg a Premier League. Szerintem ez a világ legerősebb bajnoksága, amelyből rengeteget lehet tanulni. Sok olyan mérkőzés jelen volt – akár támadás, védekezés vagy átmenetek, amit be tudtunk mutatni a gyerekeknek a válogatottakban, Dorogon, de már itt Békéscsabán is.
– Hogyan történik egy ilyen elemzés? Nézitek a meccset és folyamatosan szeditek ki a helyzeteket, szituációkat?
– Nem, a helyzeteket a rendezők kiszedik, ezekkel nekünk már nem kell foglalkozni. Inkább olyan dolgokat helyezünk fókuszba, amiket nem biztos, hogy minden néző észrevesz – hiszen ők teljesen más szemmel nézik a meccset. Ha például van egy-egy olyan dolog, ami visszatérő az adott csapatnál (például: játéképítés), akkor arra igyekszünk a félidőben, vagy a nem túl hosszú szünetek alatt felhívni a figyelmet.
– Hogy emlékszel vissza a dorogi időszakra, hiszen ez volt gyakorlatilag az első felnőtt csapatod?
– Nyilván új dolog volt, hiszen kiléptem a videóelemzői munkakörből és edzőként folytattam. Az elején igen érdekes volt, hiszen volt olyan játékos, aki idősebb volt, mint én. Némelyikkel még játszottam is együtt, vagy éppen ellene – tehát pikáns szituáció volt. Úgy gondolom, hogy ők is és én is jól kezeltük a helyzetet, a kulcs szerintem, hogy mindig magát adja az ember, meg kell maradni természetesnek, nem kell nagyon nagy újdonságokat behozni, így ha saját magát adja az ember, akkor előbb-utóbb elfogadják. A kölcsönös tisztelet azonban mindig megvolt.
– Térjünk át a jelenre, Békéscsabára. Hogy jött a megkeresés, milyen módon kerültél a Viharsarokba?
– Amikor Preisinger Sándort kinevezték Békéscsabán, már akkor szerette volna, hogy csatlakozzak. Ebben az időszakban még élő szerződésem volt Dorogon és nem lett volna korrekt onnan kilépni gyakorlatilag két hónap után. Mikor lejárt a szerződésem, akkor újra megkeresett, de amúgy is szinte napi kapcsolatban voltunk. Elmondta, hogy jól érzi magát Békéscsabán, tetszik neki a csapat és úgy látja, hogy van előrelépési lehetőség, van potenciál a klubban. Úgy gondolom, hogy ősszel jól teljesített a csapat, bár sajnos belekerültek egy olyan spirálba, ami ebben a koronavírusos időszakban szinte kivédhetetlen volt. A szezont szépen zárták, hiszen két győzelemmel sikerült a felépülések után befejezni az évet, és utána kezdtem én is itt dolgozni. Mindenképpen lényeges volt számomra, ahogy Sanyi beszélt a csapatról, vannak tehetséges fiatalok – látható, hogy jó pár játékos felkerült már az első csapathoz -, ami nagyon jó dolog. Bízunk benne, hogy országos szinten minél előbb kilábalunk ebből az egész helyzetből és végre visszatérhetnek a szurkolók is a lelátókra, amit nagyon fontosnak tartok. Még nem sok időt töltöttem Békéscsabán, de ezalatt is éreztük, hogy Békéscsaba mennyire futballszerető város, hiszen ha bármikor bemegyünk egy boltba, vagy a plázába, egyből megállítanak és kérdeznek, érdeklődnek.
– Mekkora lehetőséget látsz ebben a csapatban?
– Fogékonyak, tanulni és fejlődni szeretnének. Bizonyos játékosoknál gyorsabban, van akinél lassabban adaptálódnak azok a dolgok, amelyeket át szeretnénk adni. Ez így természetesen, hiszen akár életkorban sem egyformák, és biztos vagyok benne, hogy van köztük olyan játékos, aki még sosem kapott ennyit, mint amennyit kérünk tőlük. Oda-vissza türelmesnek kell lenni, mert azt látjuk, hogy meg akarják csinálni azokat az alapelveket, amiket kérünk, csak nyilván ők is szeretnek néha kicsit kapkodni. Ez is egy tanulási vagy beszoktatási folyamat, aminek nyilván kell idő, hogy eredménnyel is párosuljon.
– Profi videóelemzője nem volt még a csapatnak. Mennyit segíthet ez szerinted a csapatnak?
– A rengeteg adatból csak a lényeges információkat kell az edzők és a csapat felé prezentálni. Azt hiszem és azt vallom, hogy inkább videózzunk kevesebbet minden nap, akár csapat szinten, akár egyénileg, mert az a tapasztalat, hogy a hosszú elemzéseken már nem tudnak annyira figyelni a játékosok. Természetesen az általam előkészített anyagokban rajzok és feliratok is vannak, ezek is azt a célt szolgálják, hogy vizuálisan még jobban megjegyezhető, érthető legyen a dolog. A fiatalabb generáció amúgy is sokkal jobban képes vizuálisan elsajátítani a tudnivalót, sokkal inkább magukénak érzik. Az eltelt rövid idő alatt is abszolút pozitív, hogy a pályán már látjuk azokat a dolgokat, amelyeket próbáltunk átadni és kérünk tőlük.
– Preisinger Sándor és Tököli Attila kiváló támadók, te pedig kiváló védő voltál. Vannak-e a stábnál az edzéseken bizonyos előre kiosztott szerepek?
– Abszolút vannak, hiszen már alapból ha külön megyünk az edzéseken, akkor a Töki a támadókkal, én pedig általában a védőkkel foglalkozom. A pályán kívül is sok időt töltünk egymás társaságában, akár ha például bármilyen mérkőzést nézünk együtt, én mindig ki szoktam kérni a Töki véleményét, hiszen kivételes képességű támadó volt. Sokszor azt mondja, hogy támadóként mindig próbált védő fejjel gondolkozni, de így van ez velem is, hiszen próbálok támadóként gondolkozni a védelemről, úgyhogy jól meg tudjuk osztani a feladatokat. Több szemszögből közelítjük meg a dolgokat, de a vége gyakorlatilag mindig az, hogy ugyanoda tudunk kilyukadni, ami reményeink szerint a csapat sikerét fogja szolgálni.
– Hosszú távon mi lehet a cél Békéscsabán? Esetleg az első osztály?
– Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre nem nekem kell válaszolni, hiszen a célokat nem én határozom meg. Azt látom az eltelt rövid idő alatt mind a tulajdonos, mind pedig a klubvezetés részéről, hogy nyugodt légkör van, nincs kapkodás, bíznak a csapatban és a stábban. Úgy érzem, hogy a türelem is megvan, hogy a munkának beérhessen a gyümölcse. Személy szerint, ha célt kellene megfogalmaznom, akkor annyit szeretnék, hogy már ebben a szezonban is minél eredményesebb legyen a csapat, olyan játéka legyen ennek a klubnak, ha egy külső szemlélő ránk néz, akkor fedezzen fel tudatosságot mind a védekezésben, támadásban, átmenetekben, mondják azt, hogy mennyit fejlődtek a felkerült fiatal játékosok, mert akkor én már biztosan boldog leszek. Ha mindez meg tud valósulni, akkor az valószínűleg szép eredménnyel is párosul majd.
– Milyen játékstílus kialakítása a cél, hiszen például a Pécs elleni mérkőzésen már jól láthatók voltak bizonyos elemek? Próbált a csapat mélységi indításokat, vagy letámadásokat eszközölni több, kevesebb sikerrel.
– Az előreívelt labdák mögött is tudatosság van. Ha a Pécs elleni meccsnél maradunk, látható volt, hogy eléggé feltolták a védelmet, nekünk viszont több olyan gyors játékosunk is van, akiket meg lehet játszani az üres területbe tett labdákkal. Nem gondolnám, hogy ez csúnya futball lenne, főleg azért mert hétről-hétre hasonló dolgokkal is találkozhatunk a Premier League mérkőzéseken, ahol például egy Liverpool vagy Tottenham meccsen ugyanezt lehet látni. Az biztos, hogy mindig építeni szeretnénk a játékot, akár egy kapustól kezdett támadásépítést is. Mindig szeretnénk, ha lennének mélységbe futó játékosok, legyen mindig egy forgató-játékos, azaz a pályán úgy fel tudjuk osztani a területeket, hogy mindenhol megtalálhatók legyenek a saját labdarúgóink. Akár a labdás játékosnak 2-3 opciója legyen arra, hogy a társaknak továbbítsa a labdát. Ha olyan automatizmusok beindulnak már a csapaton belül, amelyeket már most is látunk és jól néz ki, hogy mindenki tudja az adott szituációban mi a dolga, akkor rendben leszünk. Szerintem jó úton vagyunk.
– Mennyire segíti a felnőtt csapat dolgát a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia, hiszen Békéscsabán az egyik fő irányvonal, hogy minél több saját nevelésű békéscsabai vagy Békés megyei fiatal kaphasson lehetőséget?
– Igen. Az első két hétben, amikor már én is itt voltam, akkor a Jakab Petivel volt egy megbeszélésünk, melynek lényege azt volt, hogy minél szorosabban együtt tudjon működni az akadémia és a felnőtt csapat. Közös cél, hogy kialakítsunk egy olyan egységes filozófiát, hogy a fiatal játékos a felnőttek között már ne találkozzon olyan újdonságokkal, meglepetésekkel, amely esetleg elvonja a figyelmét a lényegről. Az ezzel kapcsolatos nyitottság a mi részünkről és a Péterék részéről is abszolút megvan. Emlékszem a tulajdonos úrral történt egyik beszélgetésre is, amelyen hangsúlyozta, hogy számára is mennyire fontos az, hogy a megyéből minél több játékos legyen a klubnál, őket segíteni, támogatni kell. A járvány miatt most még kicsit óvatosabbak vagyunk, de amint megkezdődnek a megyei bajnokságok, szeretnénk minél több mérkőzésre ellátogatni, amelyeken biztosan találunk majd olyan játékost, akivel érdemes lenne a jövőben, hosszú távon is foglalkozni.
Kapcsolódó hivatkozás:
A Békés Megyei Labdarúgó Szövetség döntése értelmében az eredetileg 2021. február 13-án (szombat) 17:00 órára tervezett Dobozi SE – Békéscsaba 1912 Előre II. Megyei I. osztály kvalifikáció A-csoport 14. fordulójának mérkőzése elmarad és a későbbiekben sem kerül lejátszásra.
Mivel a mérkőzés eredménye gyakorlatilag és érdemben nem befolyásolja a kvalifikációs táblázatot, így a szövetség döntése szerint nem szükséges a meccs megrendezése.
Megyei I. osztály kvalifikáció A-csoport 14. forduló
ELMARADT!
Időpont: 2021. február 13. (szombat) 17:00 óra
Helyszín: Békéscsaba Labdarúgó Akadémia
Cím: 5600 Békéscsaba, 4-es Honvéd utca 1/2.
Játékvezető: ?????
Asszisztensek: ?????
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/253937496094360
Közösségi média