A bejegyzés kalkulált olvasási ideje 378 másodperc.
A Békéscsaba 1912 Előre kiemelten kezeli az utánpótlás nevelés kérdését. A fiatalok itt tartása és folyamatos fejlődésének biztosítása elengedhetetlen egy hosszú távon ütőképes csapathoz. A Békéscsaba UFC-vel kötött együttműködésnek köszönhetően idén júliustól több, mint 600 gyermek rúgja a bőrt a liláknál. Purguly Árpád – aki korábban az U-17-es csapat edzője volt – különösen tisztában van ezzel és kérdéseimre is szívesen válaszolt a kedd délutáni edzés után.
– Az őszi szezontól Zoran Spisljak segítője vagy az NB II-es csapatnál. Honnan jössz, hova tartasz?
Szatmárnémetiből származom, ott születtem, nevelkedtem és ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival. Tizenhét éves koromban lettem felnőtt játékos. Érettségi után döntöttem úgy, hogy áttelepülök Magyarországra. Nem ismertem senkit, így a labdarúgásból nem tudtam megélni. De nem hagytam abba a játékot, hanem a munka és az edzői tanulmányaim mellett folytattam a focit. Edzői munkámat a debreceni Olasz Foci Sulinál kezdtem. Miután már az összes korosztálynál dolgoztam, fogadtam el a DVSC Labdarúgó Akadémia hívását és párhuzamosan vittem az akkori U16-os, valamint a már korábban elvállalt Balkány NB III-as felnőtt csapatatának irányítását. Végül a DVSC mellett döntöttem. Az akadémián töltött 4 év után jöttem Békéscsabára, az U17-es csapathoz.
Hova tartok? Az NB I-be…
– Mik a konkrét feladataid és miben tudsz segíteni a mesternek?
Minden olyan a csapattal kapcsolatos dolog, ami a pályaedző feladata. Szerencsére Zorannal és Bücs Zsolttal nagyszerűen kiegészítjük egymást és szinkronban tudunk együtt dolgozni. Zoran nemzetközi tapasztalatait felhasználva készítünk egy klubfejlesztési tervet, melynek alapjait angolul már megírta, ezt fordítjuk magyarra úgy, hogy közben átdolgozzuk – szem előtt tartva a magyar körülményeket és lehetőségeket – ennek megfelelően formáljuk, hogy ez Békéscsabán is életképes legyen. Valamint dolgozunk még egy számítógépes mérkőzés elemző program kifejlesztésén, ami nagy segítséget nyújt az ellenfél játékstílusának feltérképezésében. Ezt természetesen a saját mérkőzéseink kiértékelésében is sikeresen tudjuk használni. Ennek köszönhetően a játékosoknak nyomtatott formában meg tudjuk mutatni, hogy a pálya melyik részén, milyen hibaszázalékkal passzolt vagy esetleg hol nyert, veszített párharcokat a mérkőzés folyamán. Van tennivaló bőven – de szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek és egy olyan vezetőedzővel dolgozhatok együtt, akitől minden nap tanulok valamit. Remélem Zoran értékesnek tartja a munkámat és így én is hozzá tudok tenni ahhoz, hogy az Előre újra visszakerüljön Magyarország futballtérképére, ott pedig ismét meghatározó szerepet tölthessen be – úgy, ahogy azt terveztem ideérkezésemkor.
– Hol tartotok a csapatépítésben és miben látod még a fejlődés lehetőségeit?
Csapatunk átlagéletkorát nézve az egyik legfiatalabb az NB II-ben. Az építkezés tekintetében úgy gondolom, hogy igen jó úton járunk – kezdjük megtalálni azt a magot, amely köré egy komoly, ütőképes csapatot tudunk szervezni. De, hangsúlyozom – az út elején járunk és a végcél eléréséhez rengeteget kell dolgoznunk, sok-sok akadályt kell leküzdenünk. A visszajelzések és az eredmények is azt mutatják, hogy helyes irányba indultunk. Tudjuk, nem szabad megállni egy pillanatra sem és azzal is tisztában vagyunk, hogy nagyon sok akadály és munka áll még előttünk. A teljes sikert azonban kizárólag kellő odafigyeléssel, támogatással és megfelelő szurkolói háttérrel lehetséges megvalósítani. Egy stabil NB I-es klubot szeretnénk építeni a Viharsarokban, amire a szurkolók méltán lehetnek majd büszkék, mert a játékosai az utolsó percig küzdenek a sikerért. Ehhez mindenkinek egységesen, egy célért kell küzdeni – ebben látom a fejlődés lehetőségeit.
– November 8-án, fél kettőkor ismét idegenben léptek pályára, habár ezúttal csak Gyuláig kell utaznotok. Mit vársz a Szeged elleni mérkőzéstől? Folytatódik a győzelmi sorozat?
Mindig optimista vagyok, így állok a következő mérkőzéshez is – úgyhogy egyértelműen győzni szeretnénk. Vezetőedzőnk hasonló elveket vall, így a három pont megszerzése a cél. A feladatunk megvalósítását eltiltás és sérülés is hátráltatja, de egy csapat erősségét mindig a nehéz helyzetekben való összetartás mutatja meg. Tudom, hogy ebben a szituációban is, a játékosaink a maximumot fogják produkálni függetlenül attól, hogy milyen összeállításban lépünk pályára. Úgy érzem, hogy ez a gárda elég erős, hogy sikerrel szerepeljen a következő megmérettetésen is.
– Jövő héten Liga Kupa 5. forduló: a DVSC-TEVA együttesét fogadjuk itthon, a műfüves pályán. Számításaim szerint elegendő lehet egy döntetlen a hátralévő két csoportmeccs bármelyikén és akkor biztosan a legjobb 16 közé juthatunk. Hogyan készültök?
Köztudott, hogy Debrecen az edzői stáb számára nagyon kellemes emlék, Zorannak és Zsoltnak is vannak szép, kapcsolódó élményei. Mivel 24 évig éltem a Cívis városban és nagyon sokat tanultam az Akadémián, azokat az éveket soha nem fogom elfelejteni. Félretéve az érzelmeket, saját magunkra kell koncentrálnunk és szeretnénk továbbjutni a Liga Kupában – így nem szabad kikapnunk. Biztos vagyok benne, hogy a DVSC is hasonlóképpen gondolkodik és ismét nagyon rutinos, sok nagy csatát megjárt játékost fog ellenünk pályára küldeni – mint tette azt az odavágón, ahol mindezek ellenére sikerült elhoznunk a három pontot. Nincs olyan bő keretünk, mint nagynevű ellenfelünknek, így újra több U21-es játékosunkat is be fogjuk vetni, ahogy eddig is tettük ebben a sorozatban. Függetlenítenünk kell magunkat attól, hogy a bajnokcsapat ellen lépünk pályára, a saját játékunkat kell játszanunk és biztos vagyok abban, hogy bármilyen összetételben játszunk, a focistáink a maximumot fogják nyújtani.
Mire lesz elég? – Reméljük sikerül a debreceni sikerünket megismételni és ismét győztesen jöhetünk le a pályáról.
Közösségi média