Klubunk stratégiájában továbbra is kiemelt szerepet kap saját nevelésű labdarúgók és a fiatal tehetségek szerződtetése.
Szerencsére a Békéscsaba 1912 Előre egyik alapvető képessége az igen eredményesen működő tehetségkutatás és utánpótlás-nevelés, így a befektetések és fejlesztések jelentős része erre irányul. A Békéscsaba 1912 Előre labdarúgócsapatát főképp olyan – néhány éve még ismeretlen – fiatal, tehetséges labdarúgók alkotják, akik előtt várhatóan nagy karrier áll. A tudatos tehetségkutatás eredményeként a legtöbb kiemelkedő labdarúgó vagy saját nevelésű, vagy már igen fiatalon a klubhoz került. Ez a folyamat a tapasztalatok alapján mindenképpen jó és folytatást igényel, tehát a szakmai stáb és a klubvezetés továbbra is igyekszik majd minél több békéscsabai nevelésű labdarúgónak lehetőséget és megfelelő jövőképet, megélhetést biztosítani. Nyilvánvaló, hogy az NB-s bajnokságokban való szerepléshez már szintet kell lépni, amely egyáltalán nem olyan egyszerű – főképp fiatal emberek tekintetében. A professzionális sport-tevékenység elhivatottságot, kitartást, alázatot, türelmet és kompromisszumkészséget is igényel, melyeket az esetek nagy százalékában sikerül is szinkronba hozni, ám nyilván vannak olyan esetek, amikor ezen tényezőket nem sikerül egységgé kovácsolni, és a játékos úgy dönt, hogy máshol képzeli el a folytatást. Ez a fociban természetes folyamat, amit tudomásul kell venni, hiszen mindenkinek van családja, párja és saját élete – tehát vannak olyan szituációk, amikor az elképzelt klubhűség, kitartás és türelem ilyen szinten hosszabb távon már nem tud realizálódni. Senki és semmi nem állhat egy-egy ember boldogulásának útjába, hiszen van és mindig lesz is olyan, aki a sokkal nagyobb kockázati tényezővel bíró, az ígéretek alapján gyorsabb sikereket ígérő más klubot választ és ott próbál szerencsét. Egy-egy profi szerződés eléréséhez igen sokat kell dolgozni, a hosszú évek edzés-munkája, az edzők, a korosztályos szakmai stábok tudása és nevelése mind-mind olyan adalék, amely nagy szerepet kap a játékosok hivatásos labdarúgóvá válásához. Az elv és a gyakorlat működőképességét jól példázza a Máris Dominik, Váradi Ádám és Hodonicki Márk trió, akiket lila-fehér színekben elért sikereikről és jövőképükről kérdeztünk.
Váradi Ádám: – Az én történetem egy kis, Karcsa nevű Borsod megyei településen kezdődött. Hosszú ideig itt éltünk, de édesanyám úgy ítélte meg, hogy változtatunk kell, hiszen meglátta bennem a labdarúgás iránti szeretetet és tehetséget. Keresztanyám, Zöldi-Tóth Katalin – aki válogatott beállós kézilabdázó volt Békéscsabán – segítséget nyújtott, hogy ide költözhessünk. Az Előréhez Kiss László támogatásával kerültem 2010-ben, amikor egy külön edzés alkalmával felmérte alkalmasságomat. Igyekeztem megragadni a lehetőséget, keményen dolgoztam, edzettem és eljátszottam a gondolattal, hogy talán egyszer majd a nagy múltú Békéscsaba 1912 Előre első csapatában is játszhatok. Egy évvel ezelőtt még a Megyei I. osztályú csapatot segíthettem, majd a fejlődésem eredményeképpen az év végére már beverekedtem magam az első csapat keretébe is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen mindegyik edző, akiknek a keze alatt nevelkedhettem maximálisan támogatott és mindenben segített. Mindig megkérdezték, hogy mik a terveim és ehhez igyekeztek igazítani a feladatokat, az elvégzendő munkát és így tudtam napról-napra fejlődni és egyre jobb lenni. Már 15-16 éves koromban is plusz munkákat végeztem, hiszen tudtam, csakis akkor érhetem el céljaimat, ha az elégségesnél több munkát teszek a dologba. Családom, hozzátartozóim mindent megtettek azért, hogy előrébb juthassak – köszönöm nekik! Annak is örülök, hogy a klub tényleg a fiatalok szerepeltetésében, beépítésében gondolkozik, így természetesen a klubvezetésnek is hálás vagyok! Először 2019. november 3-án, a Budaörs elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be a másodosztályban, amikor a csapaton végigsöpört egy influenza-járvány, így akkor kaphattam életem egyik nagy lehetőségét. Ezen a meccsen még csak kilenc percet töltöttem a pályán, de nagyon örültem annak, hogy a sok-sok küzdelem után végre eljutottam oda, ahova mindig is szerettem volna. A legemlékezetesebb mérkőzésem természetesen a legutóbbi Ferencváros elleni kupa-derbi, amelyen kezdőként játszottam és 75 percet töltöttem a pályán. Örök emlék marad a fejemben, hiszen sikerült kiejtenünk a Fradit. A kemény munkában hiszek és azt vallom, hogy akarattal bármit el lehet érni. Igyekszem profikhoz méltó módon élni és dolgozni, figyelek a táplálkozásra, megpróbálok időben lefeküdni és plusz munkákat végzek. Rövid távú célom, hogy csapatomat minél előrébb juttassam a tabellán, ehhez igyekszem majd folyamatosan stabil játékot nyújtani az előttünk álló idényben. Hosszabb távon természetesen szeretnék majd az első osztályban is bemutatkozni, a többit pedig majd meglátjuk, de nem szeretnék előre semmit elkiabálni.
Máris Dominik: – Már harmadik éve tartozom a Békéscsaba 1912 Előre első csapatához, így azt mondhatom, hogy számításaim és reményeim jó része megvalósult. Már az első szezonomban pályára léphettem, kezdő is voltam és televíziós mérkőzésen is szerepelhettem, a második idényben pedig már alapemberként számított rám a klub. Igen sokat köszönhetek szüleimnek, aki fáradságot és a pénzt nem sajnálva mindenben támogattak, behoztak az edzésekre. Köszönöm a klubvezetésnek, akik beajánlottak a korábbi szakmai stábnak, hiszen utána kaptam meg a lehetőséget. Szerencsére Békéscsabán nem külföldi játékosok beépítésén gondolkoznak, így számomra is megadatott a lehetőség. Egy Cegléd elleni mérkőzésen, 2018. augusztus 12-én mutatkozhattam be a másodosztályban, amikor 2-0 arányban győzni tudtunk. Kaptam a padról 21 perc játéklehetőséget, így ezt sosem fogom elfelejteni. A számomra legemlékezetesebb meccs pedig az utána következő volt, hiszen a Zalaegerszeg ellen idegenben, egy élő televíziós mérkőzésen már kezdőként tudtam pályára lépni. Abban hiszek, hogy a sérülékenységemet plusz edzésekkel és gyakorlatokkal le tudom győzni, minden edzés előtt korábban érkezem és igyekszem mindent megtenni azért, hogy továbbra is maximális teljesítményt tudjak nyújtani mind a tréningeket, mind pedig a mérkőzéseken. Rövid távú célom, hogy a Békéscsaba minél előrébb végezzen az új bajnokságban – legalább az első ötben -, hosszabb távon pedig természetesen az, hogy az első osztályban is bemutatkozhassak, ott stabilan megkapaszkodni, a továbbiakat pedig babonából még nem szeretném elmondani. Úgy érzem, hogy a jelenlegi mezőnyből legalább 4-5 csapat simán feljuthatna az NB I-be, tehát iszonyúan kemény idény elé nézünk. Nemsokára jön a sorsolás, meglátjuk hogy alakul, augusztus 2-től pedig remélhetőleg nincs megállás és egészen a bajnokság végéig koncentrálnunk kell, hogy jöjjenek az eredmények.
Hodonicki Márk: – Szenttamáson kezdtem pályafutásomat, majd Vojvodinába kerültem, ahol három évet töltöttem. Ezután 2015-ben jöttem Hódmezővásárhelyre, ahol Láza János keresett meg és ő hozott Békéscsabára 2016-ban. Ettől kezdve végigjártam a korosztályokat U16-tól egészen U19-ig, ahol csapatkapitány voltam. A folytatásban a Békéscsaba 1912 Előre Megyei I. osztályú együttesében is bemutatkozhattam és most megvalósulhatott az egyik álmom, hiszen az első csapatnál profi szerződést kaptam. Nagyon örülök a lehetőségnek és igyekszem a továbbiakban is maximálisan megfelelni az elvárásoknak. Köszönöm szüleimnek, hiszen ők azok, akik mindig kiálltak mellettem, mindenben segítettek és támogattak. A klubnál szeretném kiemelni Láza Jánost, aki idehozott és a klubvezetésnek, akik bizalmat szavaztak és megadták ezt a hatalmas lehetőséget számomra. Csakis az alázatos munkában hiszek, mert az kerülhet előrébb, aki minden edzésen koncentráltan és teljes erőbedobással dolgozik, ennek előbb-utóbb megvan az eredménye. Nagyon tetszik a jelenlegi csapatunk, az NB2-es mezőny viszont rettentően erős lesz, de úgy érzem mi is jók leszünk és akkor minél előrébb végezhetünk majd a bajnokságban – bízom benne, hogy a táblázat elejéhez leszünk közelebb. Személy szerint pedig szeretnék minél előbb bemutatkozni a másodosztályban is, barátságos meccsen már sikerült, de alig várom, hogy bajnoki és kupameccsen is pályára léphessek. Az utánpótlás-korú srácoknak azt üzenném, hogy legyenek kitartóak, minden edzésen próbáljanak százszázalékos teljesítményt nyújtani, szedjék össze magukat, tegyék oda keményen és akkor jönnek majd az eredmények. Szimpatizánsainktól pedig azt kérném, hogy ugyanolyan lelkesedéssel szurkoljanak a csapatnak, tartsanak ki mellettünk, ahogy eddig is tették, legyenek lelkesek, mert az nagyon sokat számít!
Hajrá Lilák!
Közösségi média