A Békéscsaba 1912 Előre legendás labdarúgója, Schneider István hetvenöt éves lett.
A jeles alkalomból beszélgettünk vele és megkérdeztük pályafutásáról, a jelenről és a jövőről.
A Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. minden dolgozója nevében boldog születésnapot és további jó egészséget kívánunk!
Kapcsolódó hivatkozás:
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Egy legenda búcsúzik, hiszen Hanyecz János kapusedzőnk visszavonul a profi labdarúgástól. Az Előre-családot azonban nem hagyja el teljesen, hiszen a békéscsabai utánpótlás-nevelésből továbbra is kiveszi majd részét. A mindig vidám, poénoktól, ugratásoktól és elementáris beszólásoktól egyáltalán nem mentes Jani-bácsit kérdeztük emlékeiről, döntése hátteréről.
– Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Mindig kapus szerettél volna lenni?
– 1974-ben Endrődön, az ottani együttesben kerültem örök életre szóló kapcsolatba a focival. Akkor balszélsőként játszottam az ifi-csapatban és az egyik mérkőzésre nem érkezett meg a kapus, így edzőnk Fülöp Imre bácsi – aki egyébként a testnevelő tanárom is volt – beállított a helyére. Nagyon örültem, hogy beállhattam a csapat mögé és annyira jól sikerült a bemutatkozásom, hogy a másik kapusnak meg is köszönték addigi segítségét – ettől kezdve pedig minden ment a maga útján. 1978-ban kerültem Békéscsabára és egészen 1983-ig az Előre játékosa voltam. Az utolsó évben – bár az első osztályban játszottunk -, de ekkor szerződtem Szarvasra és 1994-ig ott is maradtam. Mindkét klubra igen jó szívvel emlékszem vissza, nagyon szép éveket tölthettem el, sok-sok élménnyel gazdagodtam, melyeket természetesen sosem felejtek el. Az 1994/1995-ös bajnokságban majdnem felkerültünk az NB I-be, de ekkor igazolt le a Diósgyőr. Két évet töltöttem el a DVTK kötelékében – igaz már 34 éves voltam, de hatalmas élmény volt számomra, hiszen például Verebes Józsi bácsival is együtt dolgozhattam. Sajnos egy osztályozón a Fehérvár ellen nem sikerült a feljutás, lejárt a szerződésem, így hazajöttem. Békésen, a harmadosztályú csapatban védtem még négy éven keresztül, majd levezetésképpen a megyei csapatban egészen 45 éves koromig álltam a kapuban.
– Vontál már egyenleget? Hány tétmérkőzésen védtél és hány meccsen ültél a kispadon?
– Igazából még nem számoltam össze, de talán majd most sort kerítek rá. Az biztos, hogy az első osztályban 30 mérkőzésem van, a másodosztályban pedig legalább négyszáz meccsen segítettem csapataimat, edzőként pedig Gyomaendrődön kezdtem működni az akkori harmadosztályban. Amikor kiesett a csapat a bajnokságból, akkor eljöttem és Békésen trénerkedtem tovább. Sajnos itt is kiesés lett a vége – akkor kértek fel, amikor már nem sok esély volt a bennmaradásra. Elkerültem Vésztőre, ott is két szép esztendőt töltöttem el, mint kezdő vezetőedző – hiszen az NB3-ban mindig csak beugró voltam addig. A folytatásban Kondorosra fújt a szél, ahol szintén sok időt töltöttem el. Amikor Dajka László visszakerült Békéscsabára, akkor lettem kapusedző az Előrénél.
– Mióta dolgozol az Előre kötelekében és miért döntöttél úgy, hogy visszavonulsz a profi labdarúgástól?
– Kilenc éve edzem a lila-fehér klub hálóőreit, de most már fizikailag nem tudom megfelelőképpen ellátni feladataimat, így bele kell törődni abba, hogy az ember felett eljárt az idő. Nagyon bízom benne, hogy az utódom nálam sokkal jobban tudja majd segíteni szeretett klubunk dolgait és nemsokára ismét az első osztályban szerepelhet majd a Békéscsaba.
– Melyek voltak a legemlékezetesebb időszakok és mérkőzések számodra – akár résztvevőként, akár a kispadon ülve?
– Nyilván mindenkiben, így bennem is elsősorban az első osztályú meccsek maradtak meg örök emlékként, bár sok más nagy derbiben is volt részem. Kapusként védtem a Győr ellen, amikor nyolcas osztályzatot kaptam a teljesítményemért, ez hatalmas elismerés volt számomra. Sajnos nem sikerült megkapaszkodnom az NB I-ben, voltak jobb képességű kapusok az akkori állományban – közepes szintű labdarúgónak tartottak, így nem kaptam túl sok lehetőséget a bizonyításra. Voltak jó mérkőzéseim és voltak olyanok is, amelyek nem sikerültek fényesen, az idő azonban megszépíti az eseményeket, így gyakorlatilag csak a jó dolgokra emlékszem az egészből. Edzőként megéltem az utolsó első osztályba jutást – ez hatalmas dolog volt, mondjon bárki-bármit. Le a kalappal az akkori srácok előtt, hatalmas munkát, lelkesedést tettek abba a szezonba és ki is jött a lépés mindenkinek. A legutóbbi szép emlékem pedig a tavaly decemberi győztes kupameccs a Fradi ellen.
– Találkozhatunk még Hanyecz Jánossal, ha igen hol és mikor?
– Természetesen nem fordítok teljesen hátat a focinak, hiszen az akadémián pályagondnoki feladatokat látok majd el, ahogy eddig is. Ha pedig belefér még az időmbe a legkisebbek edzéseit is szeretném majd segíteni. Nagyon sok sikert kívánok a csapatnak, a vezetőknek és a szakmai stábnak a jövőre nézve! Vannak tehetségeink, akik vélhetőleg minél előbb beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeket, de ehhez természetesen rengeteget kell még mindenkinek dolgozni. Az biztos, hogy megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni és köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a sok-sok mérkőzést, izgalmat, sikert és szomorúságot – a foci már csak ilyen, minden egyben!
Jani, köszönünk mindent! A “sas tojást” sosem feledjük!
M.B.
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
#dresscodeviolabianco #csakfoci #foci #labdarugas #magyarfoci #1912elore
Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után 2020. február 6-án (csütörtök), hetvenkilencedik életévében elhunyt Baukó András (Tusi bácsi), a Békéscsaba 1912 Előre nyugalmazott masszőrje.
A Lilák gyúrója 52 éven keresztül szolgálta az Előrét és számtalan feledhetetlen siker részese, közreműködője volt. A 2015/2016-os szezon után nyugdíjba vonult, de amíg egészségi állapota engedte, továbbra is rendszeresen látogatta szeretett klubját. A 2017-es évben életműdíjjal is kitüntetett legenda legalább 1.500 alkalommal ült a kispadon és csak elvétve akadt olyan esemény, ahol ne tűnt volna fel jellegzetes alakja. Munkája elismeréseként egy időben a magyar ifjúsági válogatott mellett tevékenykedett, és több esetben más csabai klub sportolóinak is a segítségére volt, sporteseményeken vállalt segítő szerepet. Baukó András a lila-fehér egyesülettel átélte az aranykort, a ’80-as és ’90-es évek kiemelkedő eredményeit, de akkor is ott volt, amikor a sikerek elkerülték a viharsarki csapatot. Legalább 50 edzővel dolgozott együtt és több száz labdarúgó izmait dolgozta meg, segítette őket a mielőbbi felgyógyulásban. Klubhűsége, munkabírása és élete mindenki előtt példaértékű lehet.
Tusi bácsit a Békéscsaba 1912 Előre saját halottjának tekinti. Osztozunk a család gyászában, emlékét tisztelettel megőrizzük.
Baukó András búcsúztatására 2020. február 21-én (péntek) 13:00 órától kerül sor a Körösök Völgye Látogatóközpontban (Békéscsaba, Széchenyi Liget). A gyászoló család azt kéri a részvétnyilvánítóktól, hogy egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket az elhunyt emléke előtt.
Kapcsolódó hivatkozás:
http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bauk%C3%B3_Andr%C3%A1s_(1941%E2%80%932020)
Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere, illetve a Békéscsaba 1912 Előre 2019. augusztus 25-én (vasárnap) az MTK Budapest elleni mérkőzéshez kapcsolódóan köszönti és a szurkolókkal együtt szeretné megünnepelni a 25 évvel ezelőtt bronzérmet nyert Békéscsabai Előre labdarúgó csapatának tagjait.
A rendszerváltás nem kímélte a klubot sem, 1991-ben összeomlott az Előre Spartacus. Így még az év januárjában megalakult a Békéscsabai Előre FC. Az őszi jó szereplés után tavasszal mindössze egy győzelmet ért el a csapat, kiesett az NB II-be. Ekkor nevezték ki a gárda élére a későbbi sikerkovácsot, Pásztor Józsefet. A másodosztályt a kezdeti bizonytalanság után magabiztosan nyerte a gárda, az 1992/93-as szezonban pedig újoncként 5. hely a bajnokságban és kupaelődöntő a Haladás ellen (0–3, 3–1), majd az 1993–1994-es menetelés következett. Nagyon sok egykori szurkoló, néző a mai napig emlegeti ezt az évadot, mint a majdnem megvalósult csoda időszakát. A csapat szinte a teljes bajnoki évadban a tabella élén állva az utolsó három fordulóban bukta el az aranyérmet a Vác ellen. Egyes szurkolói és játékosok vélekedése szerint az MLSZ nem szerette volna bajnokként látni a csabai csapatot.
A jubileumi alkalom lehetőséget nyújt arra, hogy a drukkerek találkozzanak az egykori csillagokkal. Az akkori keret és a stáb tagjai: Baji Tamás, Udvarácz Milán, Árgyelán János, Lucian Ciocan, Csató Sándor, Dávid Zsolt, Fabulya György, Fodor Tibor, Anatolij Gricajuk, Gyura István, Kasik Zsolt, Kulcsár Sándor, Kulcsár Szilárd, Simion Mironas, Mracskó Mihály, Nagy László, Szarvas János, Szenti Zoltán, Jurij Usmajev, Viorel Vancea, Váczi Zoltán, Zahorán Zoltán, Laurinyecz Norbert. Szakmai stáb: Pásztor József vezetőedző, Silviu Iorgulescu másodedző, dr. Dányi József orvos, Baukó András masszőr, Zahorán György technikai vezető, Juhász Gyula és Jankulár István intézők.
Az MTK Budapest elleni mérkőzés félidei szünetében a centerpályára szólítjuk ünnepeltjeinket, de az igazi ünneplés közvetlenül a meccs után kezdődik majd. A műsorvezető Lantos Gábor lesz, az egykori legendás rádiós sportriporter. A díszvendégek között több prominens személyt is felfedezhetnek majd, de kilétük legyen egyelőre meglepetés.
Az eseményről sajtótájékoztató keretén belül tájékoztattuk a médiát, melynek összefoglalóját itt tekinthetik meg.
Szeretettel várunk mindenkit, ünnepeljünk együtt!
Hajrá Lilák!
Közösségi média