2014. 11. 13. Archív, Archívum – 2014.
“Légy erős és harcolj!” – olvasható Thomas-Michel Prasler Facebook (https://www.facebook.com/thomasprasler) oldalán, aki már megkezdte műtétje utáni rehabilitációját és iszonyú elszántsággal igyekszik mielőbb visszatérni a csapathoz. A 25 éves csatárt, aki a második szezont tölti a lila-fehéreknél elsősorban sérüléséről, gyógyulásáról kérdeztem.
– Utoljára szeptember 27-én láthattunk a Balmazújváros elleni, hazai mérkőzésen. Mi történt azóta?
A sérülés pillanatában már éreztem, hogy sajnos komolyabb a dolog. Mivel a röntgen felvételen nem látszott csontsérülés, ezért egy MR-vizsgálatot is végeztek a térdemen. Ez kimutatta az elülső keresztszalag szakadást és porcleválást. Székesfehérvárott műtöttek október harmadikán, ahol minden nagyon gyorsan és precízen zajlott, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni orvosaimnak!
– Sok szurkolónk érdeklődött már, hogy mikor tudsz újra pályára lépni? Hogy haladsz a rehabilitációval?
A beavatkozás utáni első három nap szörnyű volt – alig tudtam megmozdulni és a térdem sem “működött”. Egy térdhajlító géppel próbálták az izmaimat és ízületeimet újra mozgásra bírni. A kezeléseknek és harcosságomnak köszönhetően, tíz nappal a sikeres operáció után, a békéscsabai kórházban megkezdtem az utókezeléseket. Itt többféle terápián is részt veszek, melyek nagyon sokat segítenek. A gyógytornán is speciális gyakorlatokat kell végeznem – bár ezek eleinte kicsit furcsák voltak, de gyorsan hozzászoktam és igyekszem minden feladatot maximális erőbedobással elvégezni. Összegezve a dolgokat elég jól haladok – jobban, mint ahogy az várható volt. Múlt héten már kétszer is kijöhettem az edzésre és elkezdtem kocogni, valamint finomabb mozgásokat végezni.
– Tavasszal jól alakultak a dolgok, négyszer is betaláltál. Mi segíthet még abban, hogy mihamarabb felépülj?
Először is szeretném megköszönni mindenkinek a biztatást és türelmet! Januárban érkeztem Békéscsabára és eleinte nagyon egyedül éreztem magam. Szerencsére a csapattársaim gyorsan befogadtak és aztán már minden sokkal jobban működött. Az első fél év elég jól sikerült, gólokat is szereztem és stabil kezdő emberré váltam. A vezetőség és az edzőink részéről is érzem a bizalmat, most is inkább próbálnak óvatosságra inteni: ne siessek annyira, hiszen nem jönne jól egy rásérülés! A szurkolóinknak is szeretném megköszönni a pozitív szavakat, mert ahányszor találkozom velük, mindenki újra a pályán szeretne már látni! Ez igazán jól esik! Remélem, hogy mihamarabb újra munkába állhatok és ha így lesz, akkor igyekszem majd sok-sok gólt szerezni.
– Februárban az SG Rot-Weiss Frankfurt csapatától szerződtél Békéscsabára. Mennyiben más a magyar a NB II-es bajnokság és hogy érzed magad a Viharsarokban?
Nehéz volt elválnom a régi csapatomtól, mert a társaim jó része egyben a barátom is volt. Sajnos a Frankfurt nem volt olyan helyzetben, hogy profi irányba tudjon mozdulni. Én viszont mindig olyan szinten szeretek dolgozni, ahol a maximumot kell nyújtani és szükségem van új kihívásokra. Ezt Németországban már nem éreztem, ezért kerestem magamnak új csapatot. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán megtaláltam az utamat. Nem is vártam, hogy 12 mérkőzésen kezdőként léphetek pályára, így ennek nagyon örültem. A vezetőség bízik bennem és látják, hogy a német mentalitásommal, teljes erőbedobással vettem részt az edzéseken és játszottam a meccseken. A kihívás viszont most még nagyobb, hiszen új keret van – amely úgy látom, hogy nagyon jól működik – és a cél egyértelműen az NB I. Aki ezt nem gondolja komolyan, az nincs jó helyen Békéscsabán.
Köszönöm, hogy szakítottál rám időt és mielőbbi gyógyulást kívánunk! Bízunk benne, hogy nemsokára újabb Prasler góloknak is örülhetünk!
Közösségi média